Ma tartja tizenkilencedik évértékelőjét szeretett vezérünk a Várkert Bazárban, melyet ebből az alkalomból ünnepélyesen újra átadnak a nagyközönségnek. A beszéd gerincét föltehetőleg Brüsszel ekézése és a rokonszenves USA elnök tönjénezése fogja képezni, de föltehetőleg tér nyílik majd Gy. Soros és bérencei szellemes kifigurázására is.
Az ehhez szükséges terület biztosítása céljából a főváros I. és II. kerülete lezárásra kerül. A Tabán fölé tévedő madarak is személyi motozásra számíthatnak. Mint a Miniszterelnöki Hivatal közleményéből kiderült, a biztonsági intézkedések nem annak jelei, hogy vezérünk tartana a nép véleményétől, sőt, a tiltakozók nyugodtan fújhatják fütyülőiket az e célra inkább alkalmas Soroksáron vagy Rákospalotán.
"Amúgy sem vagyok az az ember, akinek egykönnyen megremeg a gatyaszára", erősítette meg személyesen is a miniszterelnök ma reggel, szalonnás rántottáját kavargatva. (Legalábbis a reggeli órákban a Facebookra feltöltött videon hallható robajokból még leginkább ez hámozható ki).
(Tudósítónktól.)

Az ismert üzletember baráti borozás kapcsán tett különös vallomást. Kudarcos bajnoki után jött össze a társaság. Swarovski kristálypohárral a kezükben borongtak az eredményen, szinte kényszeresen idézték vissza a mérkőzés legfájóbb mozzanatait. Időnként vigasztalólag átölelték egymást.

A délelőtt ejtett vaddisznó teteme hidegen bámulta őket a konyhapultról.

Az ex-gázszerelő a negyedik kancsó után kezdett egyéni gyónásába. Töredelmesen bevallotta, mostanában egyetlen témakör foglalkoztatja: le kívánja összes cégvezetőjét szellenteni. De nem szégyelli magát az ideáért, sőt inkább misszióként tekint a projektre.

A miniszterelnök húzott egyet a törkölyös butykosból, lassan visszahelyezte a lába közé. A térdét kezdte csapkodni. Felszabadulttá vált a hangulat. A deresedő bankvezér is hamiskásan somolygott bajsza alatt, a gázkupec csak vihogott. Egyedül a politológus bámult mereven maga elé, időnként nagyokat csuklott. 

Az eredeti metódusnak hódoló mágnás rezignáltan tunkolta tovább a szaftot.

Azt taglalta, milyen gyorsan halad terve megvalósításában. Sajnos a projektet nem meri nyilvánosságra hozni, a sajtó már így is kikezdte, de határozott szándéka, hogy a mobilon archivált szellentéseket idővel közkinccsé teszi.

„Talán a Youtube-on fogom megosztani”, tűnődött a potrohos ex-szaki. „Már harminchét cégvezetőmet lefingottam” – erősítette meg.  „Saját fiaim sem képeznek kivételt. Egy ország ismeri az érzést, néha a kölykök is kaphatnak ízelítőt.”

 A kompánia nyerített. Az újdonsült pénzgyáros tovább bizonygatta, az eljárás távolról sem gusztustalan hóbort részéről; mi több, ki meri jelenteni, módszere az idő múlásával egyfajta küldetéssé nemesedett.

„Egyszerűen mindenkit le kell finganom, aki nekem dolgozik. Ez alapszabály. A műveletet részletesen dokumentálom, és elmentem a felhőbe. Így is alig tudom az állást követni”.

A népszerű telektulajdonos csak fokozatosan avatta társait a részletekbe. Sajátos szabályrendszert állított fel: az áldozatnak tudnia kell róla, hogy ő következik, ezért az alkalmazottakat abc-sorrendben szokta ledurrantani. Ráadásul a tanúk legalább 80 százalékának heves viszolygása szükséges, hogy a szellentés érvényes legyen. 

"Olykor a kontrolling teljes eszköztárát fel kényszerülök használni", tette hozzá a közkedvelt kiadótulajdonos.

Az akcióhoz persze szükség van trükkökre, időnként nem kevés elszántságra is. Például a csinos tanulmányíró-lányt kezdetben nem szívesen rottyantotta le – mégis a bankelnök kedvese, plusz csipkefinom jógatanárnő. Végül azonban ez a misszió is teljes sikerrel zárult.

Az extravagáns milliárdos eltökélt terve, hogy a pukik történetét megosztja a nyilvánossággal (a pontos technikán még gondolkodik). Mindenképp szilárd elhatározása, hogy további számos vidám pillanatot szerez nemzetének.

(E ponton megjegyezzük, hogy a pince belsőépítészeti kivitelezése a „Polgári Értékek Bicskei Iroda Zrt.” munkáját dicséri. Ugyancsak adalék, hogy sokak szerint a Trump-kormány jövendő veteránügyi minisztere is debil. Az volt az Ezt jól kifőztük című 2005-ös amerikai B-kategóriás vígjáték szakácsa is: az ő mániája fütykösének mutogatása volt, majd a gyanútlanul odapillantó alakokat irgalmatlanul seggbe rúgta.)

2006 őszén nyilvánosságra került az akkori miniszterelnök az év tavaszán, speciális „őszinteségrohamában” elhangzott beszéde. A felszólalás nyilvánosságra került részletei miatt 2006 szeptemberében tüntetéssorozat kezdődött, melynek során a tiltakozók birtokukba vették a Parlament előtti Kossuth teret. Az idő múlt, és közeledett az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója.

A parlamenti ünnepségekre 47 ország képviselőjét - tizennyolc államfőt, a norvég királyt, két miniszterelnököt és számos parlamenti elnököt, a luxemburgi nagyherceget, a belga herceget, az Európai Bizottság elnökét, valamint a NATO, az Európa Tanács, a Vöröskereszt és az ENSZ vezető tisztségviselőit - várták. A rendőrség ezért még október 20-án megállapodást kötött a Kossuth téri megmozdulás vezetőivel, hogy a teret biztonsági okokból a tűzszerészek átvizsgálják - a tiltakozók ezután visszatérhetnek a fölállított kordonok mögé.

Alábbiakban október 23-ának kronológáját adnám közre.

(Az események bárki számára neten könnyedén visszakereshetők.)

00:39

A rendőrök megkezdték a kordon kiépítését. Közben egymást váltották a szónokok a nagyszínpadon, Takács Andrást – a Kossuth téri tüntetés egyik vezetőjét – árulónak nevezték, mert belement abba, hogy a demonstrálókat „paravánok” mögé rejtsék. Egy szónok ragaszkodott ahhoz, hogy hozzájuk legfeljebb pár tűzszerész mehet be kutyával; ezen túl, ha kell, átmennek egy mágneskapun, de többre nem hajlandók. Harmadik napja folyt a vita, mit tegyenek, egyre többen mondták, senkinek nincs joga megnézni, mi van a zsebükben.

01:36

A rendőrség néhány perc alatt kordonnal kettéválasztotta a tüntetőket. Mintegy 300-an a füves területen maradtak, a többiek kívül rekedtek. Utóbbiak kilátásba helyezték, hogy bántalmazni fogják Takács Andrást, amiért elárulta erkölcsi forradalmukat. Néhány fiatal összeverekedett. Mintegy hetvenen nem akarják elhagyni területüket.

A színpad hallgat, a tűzszerészek éppen vizsgálják. Valaki letörte a csapot, ami a vizet szolgáltatta a demonstrálóknak, patak hömpölyög a villamossíneken. A csap a kordonon belül van, a vízművek emberei nem férnek hozzá.

„Gyertek ki, gyertek ki!” - kiabálják a kívül állók, de a „Satu” becenévre hallgató főparancsnok nem hajlandó elhagyni a területet.

A rendőrök mindenkit felszólítanak arra, hogy távozzon.

03:00

Az egyenruhások a Garibaldi utca felé kezdik szorítani a kívül rekedt, mintegy 300 fős csoportot. Már az Arany János utcán haladnak. Megafonos autó gurul mögöttük. „Ébresztő, ébresztő!”, skandálják a tüntetők. A megafon egyre azt ismételgeti, hogy oszoljanak, mert jogszerűtlen, amit csinálnak. Kuka kap lángra a Bajcsy-Zsilinszky úton.

 03:53

 „A tüntetők egy része tényleg nem tartotta be a rendőrséggel kötött egyezséget”, erősítette meg Takács András. „Az a néhány tucat ember, aki a füvön maradt, sajnos jogalapot adott arra, hogy a rendőrség közbelépjen”.

Társai azzal vádolják meg, hogy míg ellenük a rendőrség kényszerítő eszközöket vetett be, ő a tér mellett egy presszóban italozott. Lanczner „Satu” Ferdinánd, aki hajnalban átvette a tér vezetését, el is hagyja Takács András társaságát. A magát „a Kossuth tér főparancsnokának” kinevező férfi alakja beleolvad az éjszakába.

08:16

Két óra van hátra zászlófelvonásig. Üresen állnak a tüntetők sátrai. Bontják őket, a leltárba vett tárgyakat tulajdonosaik másnap átvehetik. Az emberek kisebb csoportokban ácsorognak.

Takács András egy kereskedelmi adón korrigálja nyilatkozatát. Elmondja, azokat hurcolták el, akik a gyertyából kirakott szent koronát őrizték, „a fényből készült szent korona 11 védőjét tartóztatták le”. Mindenki más végrehajtotta a kiürítést - igaz, nem túl gyorsan. Tehát nem volt jogszerű a rendőrök eljárása, keresettel fognak élni. Grespik László segít nekik a jogi kérdésekben.

09:25

Rengeteg veszélyes, törvény tiltotta anyagot találtak a tüntetők sátraiban, nyilatkozza Budapest rendőrkapitánya. Kések, csavarkulcsok, vasgolyók, zokniba csomagolt faszén, kövek, üveges és kannás benzin és glicerin szerepel a fellelt anyagok listáján. Takács András szerint az említett tárgyak csupán a téren tartózkodáshoz voltak szükségesek.

A Nádor utcánál árpádsávos fiatalok Gyurcsány Ferenc távozását követelik. Rendőrök készülnek az oszlatásra. A fiatalok többsége behúzódik egy presszóba, mások feltett kézzel várják az intézkedést. A rendőrök a tiltakozókat az udvarias, „Hölgyeim és uraim!” formulával szólítják meg, de azok nem enyhülnek. „Olaszliszka, Olaszliszka” – kiáltozzák, és az ÁVH nevét skandálják.

10:14

A Kossuth téren megkezdődött a zászlófelvonás. A belváros felől több száz fő közeledik. A közjogi méltóságok virágokat helyeznek el az 56-os emlékműnél, őket a külföldi vendégek követik: elsőként V. Harald, Norvégia királya, aki ezúttal korona és palást nélkül, öltönyben érkezik.

„Fáj a vesém, beszarok, és mindjárt behugyozok is” – panaszkodik egy bácsi, rendőrsorfal állja el a vécét. A tömeg kiabál: „Gyere ide, Juan Carlos!” A téren Stjepan Mesic, Horvátország elnöke helyez el éppen egy szál virágot.

Mintegy ötszáz fő úgy dönt, a Bazilikához vonul, az épület „végső esetben” védelmet nyújt a számukra. Egy gyorsreagálású utcai árus az Arany János utca sarkán pakolja ki pereceit. A Roosevelt téren néhány tüntető leül az úttestre, de rendőri noszogatásra felállnak. Lassan a Bazilikához ér a tömeg. Számos, a tévéostromból ismerős arcot látni. Ide várják Papp Lajos szívsebészt is, aki beszélni fog az emberekhez.

A Markó utcában három-négyszázan gyülekeznek, ki akarják szabadítani a „politikai foglyokat”, végül kiszorítják őket. A csoport leállítja a forgalmat a Szent István körúton. Egyidőben érnek a Nyugatihoz a Bécs–Budapest-maraton épp befutó résztvevőivel.

11:08

A Bazilika előttiek egy része segítene a „Markó utcaiaknak”, mások inkább maradnának. A Parlament felsőházi termében közben elfogadják a „Budapest '56 Szabadság Nyilatkozatot”, beszédet mond Gyurcsány Ferenc és José Manuel Barroso. „A forradalom visszahelyezte Magyarországot a világ erkölcsi térképére. 1956 olyan ritka fejezet a magyar történelemben, amely a világtörténelem részéve vált. Erre legyenek büszkék” - fogalmaz az Európai Bizottság elnöke. „Szabadon élni és mások szabadságát tiszteletben tartani, ez közös kötelességünk”.

Papp Lajos a Bazilikánál békés tüntetésre szólít föl. Gonda László a Magyar Nemzeti Bizottságtól közbevág, hogy inkább menjenek a Nyugatihoz, de Papp egyik embere elhallgattatja. A tömeg közben mintegy ezerfősre nőtt. Végül úgy döntenek, nem hallgatnak a szívsebészre, és a Corvin közbe vonulnak, ahol az 56-os Magyarok Világszövetsége ünnepel. Díszvendég Per Bang-Jensen (egy néhai dán ENSZ-diplomata fia), valamint a poznani lengyel szabadságharcosok küldöttsége.

A Parlamentben Kofi Annan ENSZ-főtitkár üzenetét olvassák fel. „Ami 1956-ban történt, az ember szabadságvágyának megrendítő megnyilvánulása volt. Magyarország másfél hétre olyanná vált, amilyennek ma ismerjük: demokratikus jogállamnak, Európa szívében lüktető társadalomnak. Kívánom, hogy még évszázadokon keresztül virágozzék.”

 „A szabadság lehetőség arra, hogy önmagunk legyünk” – lép ezt követően a mikrofonhoz Gyurcsány Ferenc. „Ahányan vagyunk, annyiféleképpen kívánunk élni szabadságunkkal - ebben a demokrácia vág rendet. A rendet azonban nehéz megteremteni, értelmét csak a sokaság belátása adja. Mai 56-os vitáink nem a múltról, hanem a jelenről szólnak. 56 csak ürügy.”

„2006 arról szól, milyen legyen a demokrácia, és nem arról, hogy legyen-e vagy sem” – folytatja. „Ez sokkal keményebb lecke, mint a rendszerváltáskor látszott.” Meleg van a felsőházban, a vendégek legyezgetik magukat. A folyosókon asztalok, nemsokára ebédelni fognak. Háromféle hús van, szárnyas, sertés és borjú, emellett rengeteg saláta (magyaros füstöltnyelvsaláta is!), és nagyon sokféle desszert.

11:46

Háromezer ember vonul a Corvin köz felé, buszok torlódnak fel, autók tülkölnek. A 47 államfő, király és herceg eközben közös szabadságnyilatkozatot fogad el az Országgyűlésben. „Egy ország képes volt felülemelkedni a megosztó érdekeken, és nemzetté vált, kiáltványunk tisztelgés e neves és névtelen hősök előtt. A forradalom csak másfél hétig tartott, de évtizedekig kihatott mindarra, ami a világban történt. A szabadság ajándék, ugyanakkor szabadon élni felelősség.”

Egy Combinóval találkoznak a tüntetők, felhangzik a „Döntsük fel!” és a „Demszky, takarodj!”. A radikális demonstrációkról jól ismert, általában nemezsapkát viselő P. Márton vezeti a tömeget. Budaházy György levelét körözik. „Magyar testvéreim! Hogyan tudna egy becsületes, bujkáló hazafi lázadást előkészíteni; egy olyan magyar, akinek semmiféle konspirációs tapasztalata nincs?” A levélhez fotót is mellékeltek, amint az MTV ostromának éjszakáján a szovjet emlékműről a hazafiak éppen feszegetik a címert.

12:10

A Körúton áll a forgalom, a tüntetők megérkeztek. A szónokok a Corvin mozi lépcsőjéről beszélnek. Kiadják az új jelszót: 56-2006! Mintegy száz motoros érkezik a Corvin közhöz. A tömeg megörül nekik. Ria, ria, Hungária! - kiabálják. A motorosok bőgetik a motort, köröznek.

A Goj motorosok elnöke helyben országos demonstrációt hirdet, célja, hogy ügyvivő kormány vegye át a hatalmat. A tömeg lehurrogja. Egy része már most a Kossuth térre menne.

„Van bőr a pofátokon?” – kérdezi ezzel egyidőben valaki a 301-es parcellánál az SZDSZ koszorúzására igyekvő Magyar Bálintot. A volt oktatási miniszter vissza akart szólni, de társai csendre intik. A demokratikus ellenzék a nyolcvanas évek elejétől tart itt megemlékezéseket. 30 méterre árpádzászlós fiatalok a Székely himnuszt éneklik.

A Szabadság téren közben néhány háborgó jelenik meg. Az Akadémia utca torkolatánál is számos demonstráló várja, hogy visszamehessen a Parlamenthez. A Corvin közben a szónok bejelenti, hogy lezárták a 6-os és az M0-ás kereszteződését, és készek körbezárni egész Budapestet, hogy „Gyurcsány ne tudjon elmenekülni”. Egy másik az új Felvonulási téri emlékművet az „az elnyomás vasszobrának” titulálja. „Vasbitók, vasbitók!” – visszhangozza a tömeg. „Ünnepelni akarunk!” – kiabálják a Szabadság téren összegyűlt tüntetők.

A Nagy Imre-szobornál megjelenik Gyurcsány Ferenc és Nagy Imre unokája is. Sólyom László nincs a helyszínen.

A Corvin közben Pitti Katalin énekel az embereknek. Takács András levélben üzeni, hogy a rendőrök becsapták a tüntetőket, Wittner Mária pedig arra kéri az embereket, hogy maradjanak a Corvin közben, később valószínűleg visszatérhetnek a Kossuth térre. „56 tavaszán friss szelek fújdogáltak a sztálinizmus áporodott levegőjében” – folytatja. Mesél arról, mennyire unták a KISZ-t (a valóságban 1957-ben alakult meg). A lengyelek 56-os dalt énekelnek.

14:12

Lezsák Sándor is megjelenik a Corvin közben. Pongrátz Gergelynek szóló levelet olvas fel. Sokan értetlenül fogadják, elvégre Pongrátz már nem él. Lezsák az aznap avatandó emlékmű helyén a Regnum Marianum templomot állítaná újra. Az emberek unják. „Mennyit beszél” - mondják. – „Igazi politikus.”

Egy csoport bomberdzsekis a József körúton lévő Magyar sörözőben italozik. Mások indulnak a Kálvin tér felé, hogy csatlakozzanak az Astoriánál meghirdetett Fidesz-tüntetéshez. Itt négykor kezdődik a megemlékezés, most még csak lézengenek. Az árusok felkészültek, perecet, zászlókat lehet kapni. Vivaldi bömböl a hangszórókból.

14:45

Mind többen indulnak a Corvin közből tovább. A szónokok arra buzdítják az embereket, menjenek a Kossuth térre. Időközben megérkezik a kemény mag az Astoriához. „Hazaáruló” – skandálták végig a Kiskörúton. A Múzeum presszó teraszán Kosztolányi Dénes politikus és Vitézy László rendező-producer borozgatnak.

A (Sugár) (Sztálin) (Magyar Ifjúság) (Népköztársaság) Andrássy úton 56-os járműveket állítottak ki.

15:41

Körülbelül ezer tüntetőt oszlatni kezd a rendőrség az Alkotmány utcában, mert feldöntötték a kordont, és nekiindultak a rendőröknek. Könnygázt vetnek be. Már az új típusú, paprika-alapú szer lehet, mert többen hánynak.

„Gyertek velünk, gyertek velünk!” – skandálja a Kossuth tér felé vonuló tömeg az Astoriánál gyülekezőknek. Amikor meglátják a távolban a könnygázfelhőt, rohanni kezdenek az Alkotmány utca irányába, elvegyülnek a visszafelé igyekvőkkel. Egy nagyobb csoportot vízágyúval terelnek a Deák tér felé. Azok hátrálás közben elfoglalnak egy BKV-buszt, keresztbe állítják az úton. Egy tüntető azt kérdezgeti, megtartja-e Orbán Viktor a beszédét, mert szerinte senki sem maradt az Astoriánál.

16:10

Megkezdődött a Fidesz nagygyűlése. Wilfried Martens szól a tömeghez. A hallgatóságból többször is felhallatszik: „Irány a Deák tér!”

 „Mi volt 56 üzenete? Hogy szükség van a változásokra” - kezdi Martens. Hozzáteszi, soha nem lehet erőszakos eszközöket alkalmazni. Nagy fütty fogadja kijelentését. Gyorsan korrigál: „Minden egy ember miatt van”, mondja. Gyurcsány szerinte az országot erkölcsi válságba sodorta.

A Bazilikánál kapucnis társaság hergeli a rendőröket. Utcaköveket dobálnak feléjük, összességében a tüntetők már több ezren lehetnek. Szemetes edényekből, vastáblákból és kordonokból emelnek barikádot az Arany János utcánál. A rendőrök könnygázzal lövik őket. Sok a nyugdíjas és a gyerek is.

Nem a reformkommunisták érdeme a rendszerváltás, hanem a bátor ellenzéké, folytatja Martens. A tömeg skandál: „Viktor, Viktor”. Martens megemlékezik Orbán Nagy Imre újratemetésén mondott beszédéről, majd vége a beszédnek. A Petőfi Sándornak öltözött Philip már a határon túli magyarokat üdvözli.

16:30

Rohamosztagok sorakoznak fel a Bajcsy-Zsilinszky és az Andrássy út kereszteződésében. A tömeg a 47-es villamos végállomása felé húzodik vissza. Csönd támad, a nagygyűlésre tekintettel szünetelnek a könnygázgránátok. Patthelyzet alakult ki. Néhányan letelepedtek az aszfaltra, behunyt szemmel szívják be a könnygázt.

Az Astoriánál közben Kárpáti György taglalja, milyen öröm volt a győzelemmel vigaszt nyújtani az otthon harcoló forradalmároknak. „Börtönbe, börtönbe!” - skandálja a hallgatóság. „A győzelemhez hit és önbizalom kell” – fejezi be az olimpiai bajnok.

A vízágyúk színes festékkel spriccelik a demonstrálókat. A rendőrség távozásra szólítja a tömeget. Senki nem mozdul. A Városháza téren a nagy feliratot szétszedték, a betűket az útra cipelik. A tüntetők kiabálnak, a rendőrök erőt gyűjtenek. A demonstrálók hevenyészett barikádot emelnek a Paulay Ede utca magasságában.

17:06

Az Astoriánál Orbán Viktor lép a mikrofonhoz. „Ötven év mérföldkő és magaslat” – kezdi. 56-ot csodának nevezi: a szocializmus bőséget, új, hibátlan emberfajtát ígért, de csak mérhetetlen szenvedést zúdított a magyarokra. A „nemzeti szocializmus” és a „nemzetközi szocializmus” között legföljebb annyi a különbség, mint az északi és a déli sark között. A Paulay Ede utcánál álló barikádot kezdik a rendőrsorfal felé tolni. Egy férfi letérdel a barikád elé. Egy rendőrt állítólag megkéseltek az Alkotmány utcánál.

A Fidesz-elnök az ötven évvel ezelőtti eseményeket idézi fel. „A titok nyitja a szívben van. Ha a szívünk kitárul, akkor nem csak a szemünknek hiszünk.” Az összecsapásoknak eddig négy könnyű sérültje volt, közli a Mentőszolgálat szóvivője.

Nyugaton sokan voltak, taglalja Orbán. akik a szocialzmust izgalmas kísérletnek, a szovjet hadsereget pedig felszabadítónak tartották. Ez a téveszme az 56-os forradalommal lepleződött le, a magyarok üzenete szíven találta a világot.

A rendőrök elérik a betűkből és kordonokból emelt barikádot, és szétbontják.

17:24

A világ csak 56 után értette meg, hogy a Szovjetunióval nem lehet paktumot kötni. A rendszerváltással a magyaroknak csak kiszabadulni, és nem megszabadulni sikerült. Így térhetett vissza 16 év után a hazugság, mely pénzügyi válságot okozott. A tömeg skandál: „Gyurcsány, takarodj!”. Orbán golyóálló BMW-vel érkezett a tüntetésre, a kocsi a színpad mögött áll. Becslések szerint negyvenezren lehetnek a nagygyűlésen.

„Aki csak kicsit is jobban szereti a hazát, mint a hatalmat, az belátja, a felelősöknek félre kell állniuk, hogy az emberek részt vállaljanak a válság terheiből”, mondja Orbán. „Istentelen világ” következik ugyanis, ha engednek a kormánynak. „A gát nem szakadhat át”. A maga részéről „kitart a demokrácia nehézkes szabályai mellett”, azonban azt nem hagyhatja, hogy veszélybe sodorják a családokat.

Egy ügydöntő népszavazás jelentheti a megoldást a válságból. Ezen az emberek szabadon dönthetnének a megszorításokról. Másnap szavazást kezdeményeznek a tanügy, az egészségügy, a nyugdíjak és a demokratikus garanciák kérdésében: ezzel végképp eldől a hazugságokra épülő kormányzás sorsa.

Pillanatnyilag mintegy 300 méter van a Fidesz-nagygyűlés és az Erzsébet téren várakozó tömeg között. Az emberek ide-oda sétálnak. A levegőben helikopter köröz. A beszéd végén Orbán és a tömeg együtt tapsol. A távozókat a rendezők arról tájékoztatják, hogy „az Erzsébet-híd, illetve a Kálvin tér felé távozzanak”, egyéb nem hangzik el. Sokan más irányt választanak.

17:35

A Városháza téren korabeli teherautókat tolnak a tüntetők. A rendőrök gumilövedékkel céloznak rájuk. Egy tüntetőt eltalált egy ilyen lövedék, karja véres.

Másokat is eltalál a rendőrség gumilövedéke. Az egyik a kulcscsontján sérült meg, a becsapódás helye fekélyes sebre hasonlít. „Égő érzés, de nem rossz” - meséli a sérült. Társát fejen lőtték, vérzik a feje. A díszlet-tankot hirtelen beindítják, az emberek szanaszét futnak előle. A két teherautóval a barikádot igyekeznek megerősíteni.

A tank megindul a rendőrök felé. Sokan rohannak mögötte, végül vízágyú állítja meg. A tüntetőket könnygázzal verik vissza. Lovasrendőrök tűnnek föl. A demonstrálók a kordonokból barikádot építenek, de a lovasok kikerülik őket. A roham hatásos, a tér kiürül. A többség a mellékutcákba menekül el.

Megtelik a Dohány utca emberekkel. „Hol a Fidesz-tömeg?” - kérdezte egyikük futás közben. Csodálkozó turisták álldogálnak a Kempinski ajtaja előtt. Egy magára hagyott rendőrautót szétvertek a Károly körúton.

Állítólag egy 56-os veterán indította be a díszletül kiállított tankot.

18:10

A tüntetők panaszkodnak, hogy gumilövedékkel eltalálták őket. Egy nagyobb csoport randalírozni kezd a Dohány utcai zsinagóga előtt. Antiszemita rigmusokat kiabálnak, a posztoló rendőröket ávósoknak nevezik, és azt kiabálják, hogy „megölik őket”. Néhányan védelmükbe veszik az egyenruhásokat.

Futballszurkolók letépnek két koncertet reklámozó molinót a kerítésről, sörösüvegeket hajigálnak a bejárathoz. A mentősök alig tudják elszállítani a kardlapozás sérültjeit, nem lehet közlekedni a környéken. Egy középkorú férfinak ránézésre durva fejsérülése van.

18:20

„Ennek így semmi értelme, látnom kell a kérdéseket” - kommentálta Kuncze Orbán bejelentését, miszerint népszavazást kezdeményeznek. Szerinte nem lehet egyszerű kérdéseket feltenni a reformokkal kapcsolatban. Például az egészségügyről körülbelül azt lehet kérdezni, akarunk-e csinálni valamit, vagy sem, mert a több-biztosítós modellt, a térítések bevezetését vagy a gyógyszerekkel kapcsolatos intézkedéseket nem lehet egyetlen kérdésben megfogalmazni.

„Orbán kívülről könnyen beszél, szítja a hangulatot, miközben a Fidesznek nincs programja a problémák megoldására, melyekkel Magyarország szembenéz.” Kuncze hozzátette, úgy látszik, e programnélküliséget Orbán egy népszavazási kezdeményezéssel igyekszik feloldani.

18:35

Rengetegen álldogálnak még az Astoriánál, fiatalok és idősek vegyesen. Csak lejjebb, a Blaha felé kezdenek ritkulni az emberek. A tüntetők barikádot kezdenek építeni. A rendőrök könnygázzal lövik őket. A teret már kényelmesen el lehetne hagyni, de senki nem mozdul.

Egy bőrkabátos férfi kiabál, bottal a kezében. „Megölték egy honfitársukat, ne menjetek haza!”. Hírek szerint Sólyom biztonsági okokból nem megy el a Felvonulási téri emlékműavatásra, korábban Gyurcsányról terjedt el ugyanez.

A Síp utcánál az emberek a brutális rendőri intézkedéseket emlegetik, és az ÁVH-t szidalmazzák.

19:07

Az Astoriánál összegyűlt tömeget megpróbálja kétfelé vágni a rendőrség. A Fidesz közleményben ítéli el a rendőri erőszakot, mely szerintük csak „egy realitásérzékét vesztett miniszterelnök kóros hatalomféltésének bizonyítéka”. „Így ünnepelte az 56-os forradalom évfordulóját Gyurcsány Ferenc” – mutat fel egy kilőtt könnygázgránát-hüvelyt Szijjártó Péter. Követelik, hogy a miniszterelnök azonnal szüntesse be a rendőri erőszakot.

A Felvonulási téren több százan a „Gyurcsány, takarodj!” jelszót skandálják. Hamarosan leleplezik az 56-os emlékművet. A tüntetőket kordon tartja távol. Amikor elhangzik a mondat, „tisztelet a hősöknek”, valaki bekiabálja: „Ti öltétek meg őket, fasiszták!” A demonstrálók egyemberként rákezdik: gyilkosok, gyilkosok! Nagy csapat motoros is érkezik.

A Honvédelmi Minisztérium szerint a tankot az Erzsébet téren nem lehetett volna „csak úgy” beindítani, sem akkumulátor, sem üzemanyag nem volt benne.

Az Astoriánál tüntetők továbbra sem mozdulnak. A barikádot fölborított toi toi vécékkel erősítették meg. Egy csoport kordonokkal betolta a rendőröket a Síp utcába, vízágyúval sikerült visszaszorítani őket az Astoriához.

Rogán Antal nyilatkozatban kéri a rendőrséget, fejezzék be az erőszakot.

19:47

Állítólag Révész Máriusz fideszes képviselő megsérült a Rákóczi úton, elvesztette az eszméletét, nem emlékszik semmire. Véres a nadrágja, és a feje is.

A rendőrök behatolnak az Astorián lévő Burger King gyorsétterembe, ahonnan korábban egy tűzcsapra szerelt slaggal „tüzeltek” a tér felé. A gyorsétterem vezetője nem mert közbeavatkozni.

„Fater, miért vagy velük?” - kiabálják a Felvonulási téren Kosáry Domokosnak, az 56-os emlékbizottság elnökének. A motorosok beindítják motorjaikat, és óriási zajt csinálnak. Konszolidált külsejű nyugdíjasok dudálnak mellettük.

20:13

„56-hoz halálunkig hűek leszünk” - kezdi Kosáry. „Akik azt gondolják, hogy az itt állók nem 56-ot képviselik, tévednek. Az emlékmű nagyszerű alkotás, próbáljuk megérteni a fiatal művészeket, akik tervezték: hiszen az ő ízlésük a jövő.”

Révész Máriusz egy szemtanú állítása szerint csak megkérdezte a rendőröket, miért erőszakoskodnak a Fidesz rendezvényén, mire fejbelőtték gumilövedékkel.

A Blahánál tömeg áll, várják az Astoria felől a rendőröket. Sokan fáradtságra panaszkodnak, 36. napja demonstrálnak. Többen sérelmezik a gumilövedékeket is; utcaköveket szednek fel, darabolnak. Irány a Hősök tere, mondja egyikük. Vagy százan megindulnak.

A Kossuth Lajos utcában a rendőrök könnygázt lőnek a Városház utcánál csoportosulók felé. Lejjebb, a Nyár utcánál is barikádot emelnek. A Blaha Lujza téren több ezer tüntető áll, egyelőre nyugalom van, csak szemét ég az úttesten. Motorosok tesznek incselkedő köröket.

Hírek szerint a Kossuth téri tüntetők ellen „felfegyverkezve gyülekezés” miatt eljárás indult, nem engedélyezik a visszatérést a Parlament elé.

Három, a Fidesz gyűléséről érkezett fiatal egy városnéző hajón arról érdeklődött, megoldható-e a hajó útvonalának megváltozatása. A Kossuth térre szeretnének eljutni: el akarják mondani Gyurcsány Ferencnek, hogy gumilövedékkel lőnek az Astoriánál. A kapitány közölte a fiatalokkal, hogy a hajó munkahely, előre tervezett útvonalon jár, így nem teljesíthet utcai követeléseket.

Az Úttörő Áruház előtt tüntetők és rendőrök néznek farkasszemet. A várakozást a demonstrálók unják el előbb, pár lépést tesznek a rendőrök felé. Azok könnygázzal válaszolnak.

21:22

A tüntetők a Blahánál az Uránia felé kezdik tolni a barikádjukat. A házak falát bontják, a kövekkel a rendőröket dobálják. Egy-két ezer tüntető lehet a Kálvin tér és a Nemzeti Múzeum között is, megérkeztek a Felvonulási térről a nemzeti érzelmű motorosok is. Bőgetik a motort.

Egy csapat tüntető állítólag megtámadta és ideiglenesen elfoglalta a Kecskeméti utcai rendőrőrsöt, a BRFK szerint azonnal visszafoglalták az irodákat.

A Fidesz és a KDNP holnap kezdeményezik, hogy a parlamentben politikai vitanapot tartsanak, cél az ünnepen történtek feltárása, a kormány felelősségének megállapítása.

 21:40

Tüntetők vonulnak a Múzeumtól a Ferenciek terére, így már jelentős tömeg néz farkasszemet a rendőrökkel. Legtöbben még mindig a Blaha Lujza téren gyülekeznek, a rendőrök néha könnygázt lőnek ki feléjük, főleg, amikor Molotov-koktéllal próbálkozik valaki. A vízágyút is be-bevetik, de az úttesten lángoló szemetet sem sikerül eloltani.

 „A többség szabadságának megóvása érdekében teszi a dolgát a rendőrség” - nyilatkozza Gyurcsány Ferenc az m1-en. „Megtisztelt minket a fél világ, de elvették a jogot tőlünk, hogy nyugodtan ünnepeljünk.” A kormányfő szerint a képek sokkolóak, de még sokkolóbb, hogy üresek voltak az utcák. Az emberek nem mertek saját városukban sétálni. „Ami most történik, az tudatos rendbontás, amire sokan felkészültek.”  

„Bízom a főkapitányban és a rendőri állományban” – tette hozzá. – „Nem utasítottuk a rendőrséget, de kértük, éljenek a törvényes lehetőségekkel. Köztársaságban az erőszak elfogadhatatlan.”

 22:19

A tüntetők egy építkezés kerítéséből és más építési anyagból barikádot kezdenek építeni a Ferenciek terénél. Az aluljáró kijáratait is eltorlaszolják. Élőben jelentkezik az eseményekről a BBC és a Sky News, sőt az orosz állami televízió is.

A Péterfy Sándor kórházba eddig 22 sérültet vittek be. Kettejüket bent kellett tartani, egyiknek a szeme sérült, a másik Révész Máriusz, aki a körülményekhez képest jól van.

A tüntetők vasbeton elemekkel erősítik meg a gerendákból, furnérlapokból és állványdeszkából álló barikádot. Az építmény már öt méter széles és három méter magas. Két betonkeverőt is beépítettek. Rengeteg jól öltözött fiatal és nyugdíjas ácsorog a környéken. A budai oldalon gimisek arról beszélgetnek, másnap valószínűleg nem mennek iskolába.

A Fidesz újabb közleményben tudatja, hogy kezdeményezte a házbizottság rendkívüli összehívását. Ki akarják vizsgálni, mi okozta az erőszakos cselekményeket. „Az elmúlt 16 évben nem volt ilyen rendőri brutalitásra példa” - nyilatkozza Szijjártó Péter.

Amilyen feszült a hangulat az Erzsébet híd lábánál, olyan kedélyesen beszélgetnek a szomszédos utcákban az emberek: a kocsmák nyitva, az éttermek zsúfolásig tele. Balogh László fideszes ex-képviselő a barikád tövében egy telt idomú nővel beszélget.

Felhajt a hídra egy busz, kiderül, hogy német nyugdíjascsoport, nem tudták, hogy tilos átkelniük. Motorosok sietnek hozzájuk, és útba igazítják őket. A Kossuth téri tüntetések ismert alakja, Kőrösi Imre arra szólítja fel az összegyűlteket, hogy foglalják el a budapesti hidakat, vonják blokád alá az egész várost. Vidéken azt kell megakadályozni, hogy a fővárosba vezényelhessék a rendőröket. A tömeg üdvrivalgással fogadja, amikor bejelenti, hogy Szombathelyen felgyújtották a szocialista párt irodáját.

A tömegközlekedés szünetel, a taxitársaságok egy része nem vállal fuvarokat a belvárosba. Több cégnek elérhetetlen a telefonja.

Akár betöréshez is használható szerszámokkal látni több tüntetőt a barikád környékén. Egy fiatalember több kilós csavarhúzó-készlettel közlekedik a tömegben.

22:54

A Blahán megindulnak a rendőrök, a vízágyúkból festékes vízzel locsolják a tüntetőket. Hátul lovasrendőrök jönnek. A tömeg egy része a Népszínház utca felé menekül, mások az Oktogon felé indulnak. A Wesselényi utcánál kukákat kezdenek borogatni, barikádot építenek. A rendőrség vízágyúval és lovasokkal indul a nyomukba.

Mintegy hétszázan a Köztársaság térre érkeznek, de a rendőrök annyira körbevették az MSZP székházat, hogy lehetetlenség közel jutni. Már mindenütt gyártják a Molotov-koktélokat, az emberek üvegeket keresnek, benzin van.

A tévécsatornák egymás után eszmélnek rá, hogy a tüntetők nem bántják a HírTV kocsijait: molinókat készítenek, és e független orgánumnak álcázzák magukat.

 23:56

Néhányan személyautóval megpróbálták áttörni a Baross utca kereszteződésében felállt rendőrsorfalat. Körösi Imre kikérte magának, hogy fegyveres ellenállásra buzdított volna: azt állítja, csak Végh Ferenccel beszélt, a honvédség vezérkari főnökével. Hívta a katonákat, de azok azt válaszolták, nem jöhetnek, noha lélekben a tüntetőkkel vannak (Végh Ferenc 1999-ben nyugállományba vonult).

Több száz rendőr érkezik a Kossuth Lajos utcába, mögöttük lovasok. A tüntetők csendben várakoznak, de egyre többen szivárognak át közülük Budára.

Október 24.

00:23

Révész Máriusz magához tért a kórházban. Elmondta, hogy a fején sérült meg, és a lapockája elrepedt. Sajnos nem emlékszik semmire. Több tévétársaság tudósítóit inzultálják a tüntetők, a Duna televízió kameráját feldöntötték, az RTL Klub tudósítóját élő adásban leköpködték. Barikádot emeltek a Curia utcában. A Rákóczi úton kukák hevernek mindenfelé, könnygáz gomolyog a levegőben.

A Ferenciek terén várakozó tüntetők felgyújtották a barikádot, úgy tervezik, a környező utcákban is felgyújtanak mindent.

Hadtörténeti újítással rukkolt elő a forradalom: tüntetők egy csoportja a híd lábait elbarikádozta, mintegy a hídfőállás fogalmának tagadásaként, mondhatni zsákutcát építettek maguknak: ergo előbb-utóbb mindegyiket elfogják, hacsak bele nem ugranak a Dunába, vagy a rendőrség kitalál egy még kontraproduktívabb eljárást.

Az egyenruhások nem mernek támadni, amióta a barikádot benzinnel lelocsolták. A tűz már rég kialudt. A Rákóczi úton mindenütt törmelék, felborogatott vécék, a demonstrálók betörtek egy szaniter-kereskedésbe.

További vasbeton elemekkel erősítik a barikádot, közben fogy a sör a Veres Pálné utcai ábécében, pedig 400 forintért adják a dobozost. „Ez nem forradalmi, ez belvárosi ár” - mentegetőznek az eladók.

Vagy harminc nagyméretű poroltót kaptak a rendőrök. Most kezdik lepakolni.

 00:40

Egy csoport a budai hídfőnél elindul buszt foglalni. Egy testes férfi magyarázta, miféle anyag kell a barikádba: „Lehet taxi, de az nem jó, mert a sajátja. A buszos jobb, az leszarja. Csak kiszáll, és leszarja”. Többen be is állnak egy busz elé, de föltűnik egy rendőrautó, mire a tüntetők visszavonulnak. Most a térelválasztó vasoszlopokat kezdik ásni, vonszolják őket a hídhoz.

A Ferenciek terén símaszkos vezérek az aszfaltra rajzolva instruálják a tüntetőket. A mellékutcában néhány autót felborítottak, barikádot építenek belőlük.

A rendőrök maszkot húznak a fejükre. Fiatal lány ugrik a barikádra, és azt kiáltja: „a tüntetőknek a szívük a fegyvere”. Senki sem figyel rá. „Azt akarom, hogy ide hallgassatok!” kezd sikongatni, de a körülötte állók kinevetik. „Ez nem a Kossuth tér!” – vetik oda.

Újabb szónokot fogad nevetés a barikádon. Kopasz, fehér inges férfi kapaszkodik föl, korábban három bőrfejű is vezérnek nevezte. „Ez meg ki?” – kérdezik. Valaki beszól: „Hát Petőfi!” Az egész barikád nevet. Az újdonsült vezér szavait nem érteni, mert a tüntetők vascsövekkel verik a deszkákat.

Hóeke érkezik, valószínűleg megbontani a híd lábánál épített barikádokat. Egész csapatok indulnak Buda felé. A hóeke járó motorral áll. Úgy tűnik, kifárasztásra játszanak a rendőrök.

A Tabánnál is megjelenik egy hóeke, ezt vízágyú követi. Váratlanul áttöri a budai hídfőnél épített barikádot, közben könnygázzal terítik be a pesti oldalt is. A tömeg szertefut. Füst gomolyog, a barikádok környéke üres. Óriási csapaterővel nyomulnak be a rendőrök.

 01:45

A romok mellett rendőrsorfal áll. Odébb kisebb csoportok békésen szemlélik az eseményeket. Egy zselézett hajú fiatalember kifejti, nitrogéntartalmú műtrágyát kellett volna tenni Molotov-koktélokba, meg szögeket; érthetetlen, hogy senkinek nem jutott az eszébe. Valamint kövekkel megrakott Kamazokat kellett volna hozni vidékről, és nekivezetni a rendőröknek. Az illető kisvártatva A8-assal távozik a helyszínről, kedvesen visszainteget a kocsiból.

A pesti barikád téglából, farostlemezből, gömbvasból, állványdeszkából és két betonkeverőből állt össze. Órákig tart még a takarítás. Kirabolták a Subville nevű ruhaboltot, a kirakatot betörve mindent elvittek. A híd alatt rendőrök keresik a bujkáló tüntetőket, két személyt nagyon megvertek. Akciófilmben látható taktikával közlekednek: elől gumilövedékes puskás megy, kinéz a sarok mögül, és csak ha minden tiszta, követik társai.

02:30

Az Erzsébet híd csendes, rendőrcsapatok cirkálnak a mellékutcákban. A Szép utcában három autót felborítottak, az egyik kiégett. Az Úttörő Áruháznál hatszáz utcaseprő gyülekezik.

A híd alatti parkolóban bomberdzsekis fiatalt fognak a rendőrök. Hiába bizonygatja, hogy csak véletlenül járt errefelé, végül szidalmazni kezdi a rendőröket. Az egyik szerv tomfával hasba akarja vágni, de társai rászólnak.

A Váci utcában néhány felborított pad és napernyő alatt egy hajléktalant gázsprével arcon fújnak az egyenruhások. Később egy arra kóborló francia fiatalt is megvertek, a mentőben egy sebesült rendőr mellé kerül. A francia egyébként ott volt a barikádnál, végig rettenetesen be volt rúgva, és a Marseillaise-t énekelte.

A zavargások során a tüntetők több trolibuszt és Combino villamost megrongáltak. A kár 200 millió.

Benzinpalackot dobtak az SZDSZ XII. kerületi irodájába. Sérülés nem történt. Elkapták a két tüntetőt is, akik valahogy bejutottak az Állami Számvevőszék Szende utcai épületébe, kijutottak a tetőre. Az akcióban ötven rendőr vett részt.

A mentőszolgálat adatai szerint a zavargások kapcsán összesen 128 sérültet láttak el - a tényleges sebesültek száma ennél nagyobb lehet, sokan maguk mentek kórházba. 8 személy állapota súlyos, életveszélyes sérülés vagy haláleset nem történt.

Epilógus

A hétfői zavargásokban egy ember gumilövedéktől fél szemére megvakult. „Ez semmiképp nem a rendeltetésszerű kilövési irány lehetett” - nyilatkozta Navracsics Tibor. „Demokráciában az utca is a politika terepe, amíg békésen, az alkotmányos szabályok betartásával történik. A mostani helyzet a baloldalnak is rossz, nekünk is”.

A külföldi befektetők, akik dollármilliárdokat tartanak magyar kötvényekben, Gyurcsányt tekintik az egyetlennek, aki stabilizálni képes a költségvetést, írta a Reuters. Elemzők arra számítanak, kedden emelkedik a jegybanki alapkamat. Folytatódhat a forint néhány hete megkezdett erősödése.

A rendőrségnek kötelessége volt kiüríteni a Kossuth teret hétfőn hajnalban, mielőtt a nemzetközi vendégekkel az ünnepségek megkezdődtek, nyilatkozza Kuncze Gábor. Emlékeztetett, törvény szerint engedély nélküli demonstráció esetén a rendőrségnek nincs mérlegelési joga. „Azt tette, ami a dolga: helyreállította a rendet Budapesten.”

A Fidesz „rendkívül rossz” helyre hívta a szimpatizánsait, tette hozzá. Véleménye szerint egyáltalán nem kellett volna külön ünnepséget szervezni, amikor „az egész világ Budapestet ünnepli”. Kuncze együtt érez a gumilövedék által megsebesített Révész Máriusszal, de megjegyezte, őt nem találták el, mert nem ment oda az események közepébe.

A népszavazásra adott válasz a megélhetési válságtól fogja megvédeni az embereket, közölte Szijjártó Péter. Ha a kormány tovább folytatja, amit csinál, az emberek mindennapi megélhetése kerül borzalmas veszélybe.

Révész Máriusz nem tervez feljelentést, szerinte nem a rendőrség felelős az országban kialakult helyzetért. Igaz, túlzott brutalitással léptek fel. A képviselő lapockatörést és fejsérülést szenvedett, még mindig alig emlékszik valamire. Ismerősei szerint tárgyalni próbált a rohamrendőrökkel, amikor azok az esti órákban a tömeget gumibotozták. Révész szerint sok hazafelé igyekvő, ártatlan Fidesz-szimpatizánst is brutálisan oszlattak.

Előre fel kellett készülniük a tanklopásra a tüntetőknek, nyilatkozza a Hadtörténeti Múzeum igazgatója. A tankból eltávolították az akkumulátort és a kábeleket: a demonstrálók két sorba kötött autóakkumulátorral és szakszerű újrakábelezéssel tették mozgásképessé a járművet.

Molotov-koktélt dobtak az MSZP XI. kerületi irodájába; a kár nem nagy, mert a lakók időben értesítették a tűzoltókat.

Budapest rendőrkapitánya nem kíván vizsgálatot indítani Révész Máriusz bántalmazásával kapcsolatosan. Gergényi Péter hozzátette, ha bárki úgy érzi, sérelem érte, forduljon az ügyészséghez.

 11:37

Orbán Viktor és Semjén Zsolt benyújtották népszavazási kérdéseiket az OVB-nek:

1. Egyetért-e ön azzal, hogy a felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük
2. - hogy az egészségügyi intézmények mind maradjanak állami tulajdonban
3. - hogy az orvosi ellátásért ne kelljen vizitdíjat fizetni
4. – hogy gyógyszert továbbra is csak gyógyszertárban lehessen árusítani
5. – hogy a nyugdíjasok a korábbi szabályok szerint vállalhassanak munkát
6. - termőföld vásárlása esetén a családi gazdálkodókat elővásárlási jog illesse meg
7. – végül, hogy az országgyűlés törvényben szabályozza a miniszterelnök és a kormány tagjainak felelősségét költségvetési hiány túllépése esetén.

A Fidesz szerint egyik kérdés sem érint közvetlenül költségvetési ügyeket, így legkésőbb február-márciusban jön a népszavazás.

Johnny N’Dvad sokáig úgy képzelte, az országán keresztül vonuló hutukat kipécéző népszavazása kommunikációs életművének koronája lesz. Végül a projektet egyetlen álom darabokra szaggatta – egy pöttöm patikusnő, Dr Cecilia Johnson futó, lényegében már megszületése pillanatában színes foszlányokká szakadozó álma.

Cecilia doktornő ugyanis 152 cm magas volt, egyenesre sütött haját hátul varkocsba fonta, amitől az alap "kislányos" helyett szinte gyerekes benyomást keltett. Mindez betöltött 32. évét nézve talán túlzásnak lett volna tekinthető, Cecília azonban tudta magáról, hogy személyiségének érettségét vizsgálva a 10-et is csak jóindulattal haladja meg.

Éretlensége teljes megjelenésére kisugárzott. Tökéletesen sima, mahagóni bőre esténként vörösen világított a m’wabai alkonyatban, ahogy a buszon kapaszkodott hazafelé, s karcsú nyakának íve olyan volt, mint a jázminolajos kancsóké szülőfalujában, melyet addigra rég porig romboltak a dogmatikusok.

A fővárosba vetődve szépségének a reméltnél kevesebb hasznát vette. A férfiak inkább csak leszakították egy-egy éjszakára, mint egy sáfrányszínű liliomot, aztán tovább hajtottak rozsdás Toyota dzsipjeiken.

Azonban Cecilia nem csak szép volt, hanem szorgalmas is. Zárás után a sarki KFC-t takarítva a válság éveiben is gyógyszerész-diplomát szerzett R’wanzori neves orvosegyetemén; sajnos a patika-láncot, melynek belvárosi boltjában dolgozott, Johnny vejének nevére íratták, aki megbízhatatlanság miatt a régi alkalmazottakat sorban kirakta, így Cecília már jó ideje egy városszéli SPAR Africa szárazáru osztályán tevékenykedett. Napi 10 órában baobab tésztát és ZULU GOLD teás rekeszeket szortírozott, helyzetébe jórészt beletörődve, sőt a Madagaszkárról importált kőhal mérges tüskéit semlegesítő, újszerű eljárásáért egyszer jutalomcsomagban is részesítették.

Ebben az évben az esős évszak a szokásosnál tovább nyúlt. Az égen kitartó, acélkék fellegek forogtak. Cecilia összehúzta maga előtt dzsekijének nyakát, és kilépett az eladótér ajtaján. A parkolót övező palánkot, ameddig a szem ellátott, a felhős éghez hasonlatosan kék plakátok borították.

A fülledt hőségben csíkokban csorgott alá rajtuk a pára, mintha maga a papír verítékezett volna.

Cecilia egy sötét, elefántfűvel szegélyezett sikátoron át kisétált a Szabadság Sugárútra. A Swarowski márkabolt kirakata előtt hosszan elidőzött. A kollekciót nemrég újították, és Cecilia figyelmét egy fehérezüst nyakék ragadta meg: elegáns spirál közepén rubin hatású kő tekintett vissza a lányra, vörösen, mint egy kialvatlan szem.

 Hazaérve gyorsan letusolt. A falakat elborító, kék plakátok jártak a fejében, igaz, legföljebb a tudatküszöb alatt, vagyis anélkül, hogy megfogalmazódott volna benne, a kampányt ki, miből vagy miért finanszírozza. Bár a ráébredés aktusa sem ébresztett volna különösebb érzelmeket benne, a hutuk rászolgáltak sorsukra: bőrük a kelleténél világosabb, orruk hibás metszésű, ijesztő karattyolásuk pedig az elviselhetetlenségig fokozza megjelenésük amúgy is idegenszerű jellegét.

Cecilia még kislány korából emlékezett az időre, amikor a szomszédos hutuk lemészárolták az addig velük élő tuszikat. Az akció sikere által viszont ellenség nélkül maradtak, így érthető, hogy a kötéséből felszabaduló sok indulat új tárgyat keresett magának. Az agilisebb fiatalok piacokon robbantották föl magukat, bevásárló háziasszonyok tömegeit ragadva magukkal, az idősebbek inkább az új lányiskolákba törtek be, reszkető líceumi osztályokat kényszerítettek magukkal feleségnek, az engedetlenebbjét aggályosan lekaszabolva, mint gondos paraszt a parlagfüvet. Az akció végén hosszan durrogtattak kalasnyikovjaikkal.

A hitben kevéssé szilárdan álló tömeg menekülni próbált. A gazdag Kenyába és Nigerbe igyekeztek, de szerencsére, főleg mióta Johnny varacskosdisznó-fejeket aggattatott ki a M’wabait körbefogó drótkerítésre, jórészt a másik, Zambián keresztül vezető utat választották. E változás még inkább alkalmassá tette őket arra, hogy az élő hutut még nem látott, de híresen frusztrált és dohogó m’wabai lakosság ellenérzéseinek célpontjává váljanak.

Cecilia sietős mozdulatokkal megágyazott magának. Eredetileg a takaró alatt még meg akarta nézni a Walking Dead legfrissebb epizódját, de már nem tudta beüzemelni mobilját, mert parancsoló erővel elnyomta az álom.

Hatalmas, ezüst tárgyak tűntek föl szemei előtt. Körben forogtak, körülöttük göngyölegek keringtek lassabban, meg papírkötegek, olyasfélék, amibe az exkluzív tövislekvárt szokás csomagolni. Hatalmas, rubin színű kő alatt sétált el, a rézsút beeső fénynyalábok nagy erővel fölragyogtak. Hangacserjék mögül újszülött sírása hallatszott: ettől Ceciliában felébredt a remény, hogy a jövő még tartogat valamit a számára.

Hirtelen homályos, döngölt padlós teremben találta magát. Szemközt asztalokat toltak egymás mellé, bal kéz felé szakadt függönyök mögött szűk fülkék sorakoztak. A sarokban Cecilia legnagyobb meglepetésére Fatty L’ui torzonborz alakját ismerte föl. Pár kopasz, kigyúrt fekával sustorgott.

A parlament közmegbecsülésnek örvendő elnöke gondterhelten csavargatta ősz bajszát. 

A hátsó fal mentén kartondobozok tornyosultak. Cecilia csak most ismerte föl, szavazóhelységbe vezette álma.

A csupasz égőkkel bevilágított terem váratlanul napsütötte fűkunyhóvá változott, majd azonnal újraformázta a REM fázisban kavargó álom belső logikája. Két verítékben úszó test leemelte az egyik kartondobozt, bozótkéssel a kemény papírba vágtak.

Fehér cédulák szállingóztak mindenütt, mint amikor a király-protea szórja szerte szirmait.

Váratlanul ugrott az idősík. Gyűrött arcú m’wabai szavazók tömege lepte el a termet, meghökkentően sokan voltak, és túlnyomórészt fiatalok. Cecilia arca elfintorodott az álom valószínűtlenségétől.

Ebben a pillanatban kacagó csókák árasztották el a termet, verdestek szárnyukkal, de valahogy mindegyik emberarcú volt, koktélruhát viselt, és mellükön feliratok álltak: LEJÖTTEM A FACEBOOKRÓL (DE CSAK MÁRA!). Odébb egy csíkos zakón ez állt: JUSTIN BIEBER AZT ÜZENTE, SZAVAZZON A SOK JÖTTMENTRE! Egy hidrogénezett hajú csajszi, tíz körme a szivárvány minden színére volt lakkozva, aranylamé ruháján hátul csípőtetoválásáig ért a vágás, elöl a fénylő anyagon feszesen szikráztak a betűk: SZINGLI VAGYOK, NÉHA RIBANC IS - DE NEM HÜLYE!

Cecilia feldöcögött álmában.

Megint történhetett valami az idővel, mert a terem kiürült. Barázdált arcú emberek a cédulákat kezdték számolni. Fatty elégedetten túrt üstökébe, a zombik mozgósítása szemlátomást sikerült. A sarkon túl feketéllő tömegben közmunkások töltögették rendben a kicsempészett cédulákat.

Ebben a pillanatban az egyik szavazólap szétnyílt a földön. A NEM és az IGEN rubrikát egyaránt vastag filctollal kisatírozták, a margóra hatalmas, szőrös segget rajzolt valaki, körben felirat állt: „EZT NYALJÁTOK KI, NE A JOHNNYÉT!”

A következő lapra nemes egyszerűséggel átlósan csak annyit írtak: LÓFASZT A SEGGETEKBE! A harmadik szavazólapot is pajkosan összefirkálták, a felső mezőben súlyos ákombákomokkal a következő állt: FUCK YOU!!

Sűrű hóesésként záporoztak a szavazólapok. A kigyúrt vállak fölött imbolygó arcok kapuccsínó színre sápadtak. Cecília tisztán olvasta a bizottsági tagok kavargó gondolatait álmában.  

„MEGSEMMISÍTENI!”

Fatty L’ui metsző mentális impulzusa átütött a többi ötletfoszlányon. Azon nyomban érkezett a korrekció ideája is, hiszen Fatty tudta, a leadott szavazatok számát már bemondta a rádió. Bármennyire bosszantó, de az érvénytelen cédulák immár nem vonhatók ki a világegészből. 

„Valószínűleg csak nem lesznek annyian. M’wabai ember nem jár el szavazni”, gondolta a házelnök. Kétségtelen, ha nem így lett volna, Fatty bizonyára még a M’wabai Lumumba Társadalomtudományi Intézetben kuksolna.

„Legyen inkább az egész projekt érvénytelen. És lennie kell egy csomó „IGEN” szavazatnak is. A Gnú Párt kiad majd pár sajtóközleményt, esetleg a M’wabai Moment is, zakson. Lényeg, hogy érvénytelenből ne legyen több, mint  IGEN-ből.”

Ebben a pillanatban verítékcsepp indult meg homlokáról. A fakéregszerű arc eltorzult, mint akibe gaboni pók harapott.

„Na jó, legyen akármennyi érvénytelen. A m’wabai elfelejti. De ezek a képek SEMMIKÉPP NEM KERÜLHETNEK KI.”

Reszkető kézzel rögtön tárcsázta a biztonságiakat.

„Vessetek csóvát a szavazóhelyiségekre. AZONNAL! Porladjon hamuvá az egész projekt, leszarom! Majd ráhúzzuk az ellenzékre. De ezt a szőrös segget SENKI NEM PILLANTHATJA MEG!!”

Cecília álmában olyan képet vágott, mint akit csiklandoznak. Ő ugyanis az álmodók korlátlan magabiztosságával már látta, amint az aranyruhás szingli ájfónjával már rég lefotózta szavazólapját, sőt az utcára kilépve régen meg is osztotta. A kép vírussá vált, elsősorban Dél-Szudánban, ahol egyetlen óra alatt 108 ezren töltötték le.

A látvány persze idővel alakot váltott, már ilyen az álmok természete. A FUCK YOU egy idő után FÚRT LYUKKÁ torzult, a fúrtlyuk azonban súgólyukká, ahonnan épp Rihannának kiabálták föl az Only Girl refrénjét, mert valahogy kiment a rajongott díva fejéből… Így történt, hogy Cecilia álma, mielőtt még valójában elkezdődött volna, már véget is ért. Felváltotta az álommunkára általában jellemző, tisztázatlan kavargás, melyben megkülönböztethetetlenül összevegyült a Desigual legfrissebb kollekciójának eleme a lesothoi narancspapagájok szárnyának színpompás csapdosásával, bordó falevelek azúr tollpelyhekkel, és így tovább.

Másnap Cecilia szokatlanul kipihenten kelt. Az órára pillantott. Kapkodva lezuhanyozott: a városban egy éve megszűnt a buszközlekedés, és a gyarmati teherautó, melynek platóján reggelente munkába utazott, csak félóránként járt.

Az utcára kilépve arcul csapta a párás hőség. Szemerkélt az eső, fáradhatatlanul, a szélben csillogva sóhajtoztak a pálmalevelek.

A falakat borító, kék plakátok magányosan áztak a szürkületben.

Cecilia álmosan zötyögött a platón. A harmadik megállónál már elfelejtette álmát, hogy a mocskos esővízben ázó, harsány papírrengeteg ellen eszköze is lehetne, más, mint az a nyirkos szomorúság, amely ólomsúllyal üli meg lelkét. Feltűnt a rozsdás pályaudvar, csörömpölő roncsok haladtak hosszú sorban a déli városrész felé. A vastraverzre erősített, neonfényben lüktető SPAR felirat már messziről a látóhatár fölé magasodott.

Johnny N’Dvad, M’wabai miniszterelnöke világéletében szeretett katonásdit játszani. Az óvodában kitépett lábú hőscincéreket (Heroic waiter) uszított egymásra, és még egyetemistaként is az impulzívabb hallgatók közé tartozott. Egy-egy kevésbé sikerült vizsga után nagyokat rúgott az egyetem udvarán tenyésző élő fába, majd elfutott.

Annak idején miniszterelnöki tevékenységét is katonás szigorral kezdte. A kormány ülésein haptákban állva, hangos „Erőt, egészséget!” kiáltással kellett belépését fogadni, szenvedélyesebb parlamenti vitanapokat követően éjszakai számháborúzással vezette le csapata feszültségét. Mégis úgy érezte, kormányzása nélkülözi a valódi harcértéket. Nem pusztíthat árvíz minden évben, a hívei összetartására havonta megnevezett bűnbakokkal szemben is többnyire tartózkodott az élőerő bevetésétől.

A szomáliai menekültáradatban rejlő lehetőségeket azonban minden politikustársánál korábban érezte meg. A függetlenségét nemrég visszanyert Szomáliát addigra miszklikre szaggatta a lakosság megosztottsága és a hadurak marakodása. Mogadishu, Afrika Szarvának hajdani drágaköve romokban állt. A bevásárlóutcákat fölperzselték, szétlőtt McDonald’s táblák alatt szemetet és elavult bankjegyeket sodort a szél. A füvön és bogarakon élő lakosság utolsó tartalékai is kimerültek. Tavasszal kialvatlanságtól vörös szemű férfiak, gyermekeiket mellükre szorító nők és életerős anyósaik mind nagyobb csoportjai döntöttek úgy, hogy vándorútra kelnek Afrika boldogabb tájai felé.

Johnny N’Dvad csillogó tekintettel figyelte a M’wabai felé botorkáló sokaságot. Azonnal törzset állított föl a parlament büféjében, a határőrségnél vörös riasztást adtak ki, a védállásokat megerősítették. A teljes belügyi állományt a kritikus határszakaszokra diszponálták.

Johnny arcán kisfiús mosollyal vezényelte az hadműveleteket.

A lakossági támogatást erősítendő az autópályák mentén óriásplakátokat állítottak föl, „MOSDATLAN MIGRÁNS, EL A MANCSOKAT MUNKAHELYEINKRŐL!” felirattal. Az arra poroszkáló vándorok csak fásult pillantásokat vetettek az ismeretlen betűkkel írt, rejtélyes hirdetményre, mindannyian a gazdag Nigerbe igyekeztek. Johnny azonban a zsigereiben érezte, az ágrólszakadt tömeg nagyszerű eszközt adott kezébe. Már zöldfülűként megtanulta: ha akadozik a szekér, a politikus konfliktust provokál. Egy kreált ellenségnél jobban semmi sem tartja össze a tábort.

Kiváló keleti kapcsolatai révén kínai zsilettpenge-szalagot húzott ki a határ teljes hosszában, a sáncot délen nyúlfogó hálókkal is megerősítette. - Afrika határait meg kell védeni -, szögezte le kevélyen. Ha némelyek szóba hozták, hogy a kínai replika-rács sérüléseket okozhat a bolyongókban, csak legyintett. – Gyagyások. A szemüktől nem látják az özönlő harcosokat.

- A sanda kritikák csak erősítenek. Öregségemre Afrika végvári kapitányává kellett lennem -, sóhajtotta e forró novemberi estén is vejének, miközben lepihenni készült. Nehéz napja volt, a frissen páncélozott Limpopo-parti határátkelő avató ünnepségén vett részt. Pár perce sikerült csak egy külső horoggal (kosoto gari) földre küldenie egy meghökkentően szívós, korábban nyugdíjas teremőrként tevékenykedő terroristanőt. Izmaiban jóleső ernyedtség bujkált.

- Fogadok, a manipulált nemzetközi sajtó már photoshopolt képek sokaságát röpítette világgá rólam. Guantánamói módszerekkel igyekeznek megalázni a nemzetet. De a kontinenst meg kell védeni -, folytatta. A trópusi nap gyorsan hanyatlott alá a horizonton.

Tikkadt pálmalevelek remegtek az esti szélben. Hazafelé poroszkáló tulok-csordák dobogása hallatszott a távolból.

A monoton zajt időnként figyelmeztető lövések ropogása törte meg.

– Mennyi terrorista – jegyezte meg terítés közben An’koe asszony.

– Ugyan. Cak a tulkokat terelik a híradósok.

- Már miért terelnék fegyverrel a tulkokat? – horkant föl értetlenül az asszony.

- Nono. Ezek csak vaktöltények. – A miniszterelnök magához vonta hitvesét. – A tulkok szerencsére képtelenek megkülönböztetni a valódi információt a kormányzati puffogtatástól. Így az egyszerűbb. Lényeg, hogy jó irányba menjenek.

- De miért nem építünk a terroristák ellen rendes kerítést? – kotnyeleskedett a miniszterelnök veje. – A zöldhatáron változatlanul ezrével ömlenek. Pár mezítlábas két perc alatt szilánkokra rugdosta a nagy garral átadott Limpopo Gate-et.

- Na, ennek sem százas égő ontja odabent a fényt – morogta idegesen Kid Sz’too, a külügyminiszter, és kifordult mustárért a konyhába. Felkapcsolta a frissen közbeszerzett LED konyhai rendszert.

Az égők erőtlenül pislákoltak. A miniszter ingerülten csörömpölt a sötétben.

De Johnny szokatlanul békés passzban volt aznap.

– Mert iszonyú drága volna, fiam. És mert mérsékelné a problémát, ahelyett, hogy fenntartaná a feszültséget. – A miniszterelnököt szemlátomást megenyhítette a nyársra húzott varánuszkolbászok illata.

Nagyot húzott egy rotang-mintás butykosból.

- A megfelelő tenzió a legfontosabb. - Eredetinek tűnő Mont Blanc golyóstollal játszogatott, egy terrorista zsebéből esett ki a kapu körüli tülekedés kapcsán. Vagy ő emelte ki reflexből egy rongyos Versace zakó zsebéből…? Nem emlékezett már.

- Így viszont változatlanul napi több ezren folynak át az országon – okvetetlenkedett tovább a vej.

Johnny most már megemelte a hangját.

– Ez a lényeg. Hadd vesződjenek a problémával a nigeriek! Ráadásul egy hatékony határzár fenntartása valódi AU együttműködést igényelne, aminek én napi rendszerességgel fekszem keresztbe. Így most joggal átkozom az Afrikai Unió működésképtelenségét.

- Tegnap egyetlen lélegzettel idiótáztam le Algéria, Angola, Benin, Bissau-Guinea, Botswana, Burkina Faso, Burundi és Csád miniszterelnökét – dicsekedett a torzonborz külügyér, éppen visszatért a konyhából. A félhomályban is sikerült feltalálnia a mustáros üveget, most szégyellős mosollyal tunkolta egy varacskos-disznó maradványait.

- Látod, ő érti. Azok meg cserébe M’wabait ekézik, ami szítja a nemzeti büszkeséget… Nézd meg a közvéleménykutatásokat – somolygott Johnny.

- De a hadsereget teljes fegyverzetben a határra kellett vezényelni – szólt közbe a folyton aggodalmaskodó Fatty L’ui. Tányérjába csüngő bajszát rágcsálta idegesen. – A Mali-M’wabai-Malawi hármashatárra, ami csak az utolsó 100 évben 17 nagyobb öldöklés terepe volt. A Wikipedia visszafogottan „Afrika puskaporos hordójának” nevezi.

- Nyugi, Fatty. Katonáink is csak vaktölténnyel vannak felszerelve.

- A Malawi államfőt tegnapelőtt idiótáztam le – tódította Kid Sz’too. – Tökéletesen detronizáltam. – Röhögött.

- De mi van, ha ők másféle játékot játszanak? Esetleg hagyományőrzésből éleset használnak?

A pálmák koronájában bólogatómajmok rázták pofájukat.

Johnny megvakarta rezgő köldökét.

– Minél nagyobb a zűrzavar, annál jobban nyomni kell a pedált. Ez szabály – szögezte le. Időközben besötétedett, a magasból kafferbaglyok huhogása hallatszott. A folyóparton a tulkok minduntalan összeakaszkodtak, prüszkölés, tülekedés zaja vegyült a patadobogásba. Az ifjú tinók játékkponzoljukra meredve dagonyáztak a sárban.

A felhőtlen égen apró, közömbös ékszerekként szikráztak a csillagok.

Kedves Szerkesztőség!

Egy véletlen kapcsán a postaládámba került Orbán Viktor utolsó évértékelő beszéde, melyet 2015. február 27-én, a Várkert Bazárban mond majd el.

Ezúton szeretném megosztani Önökkel. 

„Jó napot kívánok, hölgyeim és uraim! Szokásos tisztelettel köszöntöm Dalma asszonyt, püspök uraknak is köszönöm a társaságot. Engedjék meg, hogy afeletti örömömnek is hangot adjak, hogy a nemzeti oldal színe-java változatlanul itt van velünk: üdvözlöm Mészáros, Vajna és Habony urakat. Látom a Tiborcz Pista borzas üstökét is; gratulálok a belvízi hajózásban elért eredményeihez!

(Taps.)

Engedjék meg, hogy rögtön azzal kezdjem, ahová a szónokok többnyire beszédük végén érnek el, vagyis mondandóm lényegével. Látom Balog Zoli szemében az aggodalmat, de nyugodjon meg. Tudom, mindannyian azt figyelik, ki nincsen itt; ami engem illett, én örülök a pohos pojáca távollétének. Az az ember mindenféle váladéknak nevezett, csupán mert mostantól más zsebébe csoportosítom, ami a polgárok zsebéből kiráncigálunk. Nem értem.

(Sajnálkozó moraj.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a tény, hogy mi ismét, még mindig együtt lehetünk, fölébreszti az emberben a gondolatot, hogy minket nem fog se a golyó, se a vas. A szabadságszerető magyar nép megértéssel fogadta ésszerű javaslatainkat. Emelkednek a bérek, a családok anyagi biztonsága nő.

A magyarok jó okkal bíznak a jövőben. A mi országvezetési filozófiánk egyébként is három szóban összefoglalható: bizalom, lehetőség és kötelesség.

Ne nevetgéljenek!

Véderőműveket állítottunk föl a bevándorlás feltartóztatására. A nemzet naponta bizonyítja, szilárd talapzaton áll. A magam részéről eltökélt vagyok eme egység fenntartásában. Devizahitelesek százezreit mentettük meg! Biztonságba helyeztük a nyugdíjakat!

Most meg ásítoznak. Kétségtelen, mára oda jutottam, csak benyomok hátul egy gombot, és beindul a szlogenofon.

Mégis, ha hideg fejjel szemezgetünk az adatok között, kevesen tagadhatják, az elmúlt időszakban Magyarország sajátos helyzetbe került. A gazdaság a hisztérikusan lehívott uniós források segítségével nominálisan felpörgött, de közben a szegénység nőtt. A demográfiai hanyatlás változatlan. Az emberek is egyre izgágábbak, sok helyen látok rebelliseket. Plusz a folyamatos külső impulzusok. Lényegében az az érzése a kormánypolitikusnak, hogy folyamatos tűz alatt vagyunk.

Ezer helyen kifejtettem már, Magyarország eltökélt a német-magyar barátság mellett, ugyanakkor nehogy már egy sváb bige mondja meg, merre hány centi! Ott a példaképem, az kicsit alacsonyabb nálam, de fizikailag nagyon erős. Rossz hír, hogy gonosz nyelvek szerint néhány hónap múlva beomlik gazdaságilag.

 (Sóhajtozás.)

Nos, innen érdemes ránéznünk arra, ami pillanatnyilag zajlik az országban.

Valaki folyton a zakómat huzigálja. 

(Székrecsegés.)

És ez csak a dolog egyik része.

Ne fészkelődjenek már! Megszokhatták, a szavaim rendszerint fordítva kell érteni. Gondoljanak Leonardo tükörírására!

Akkor sorolom az eredményeket. Üstökösszerűen növekedünk. Egyre több az ingyenes szakasz az útdíjak logikus rendszerében. Talpára állítottuk az egészségügyet. Folyamatosan erősítjük a nemzeti tőkét, ami szuverenitásunk záloga.

(Csibészes mosoly.)

Hölgyeim és Uraim! Talán emlékeznek rá, nemrég, tán az önkormányzati választások estéjén egy egészséges lelkű, roppant sikeres nép képét rajzoltam föl képzeletük vásznára. Minden egyes választási győzelem a magyar embereké volt, a Fidesz csupán megtestesítette az ország akaratát.

(Ütemes taps.)

Nem nosztalgiából hoztam föl ezt az emlékemet, hanem azért, mert az egymást követő, egyre részlegesebb támogatottsággal megszerzett kétharmadok következményei tagadhatatlanul máig benne vannak a levegőben. Érzékelem mindenütt, amerre megfordulok. Az emberek morgolódnak, nem tudják, hova huzigálják az ikszeket. Aztán csodálkoznak, ha felére csökkent a városuk költségvetése! Erre nem átallják azt állítani, hogy a politika betör a hétköznapjaikba. 

Fél évvel az önkormányzati választások után ezért az engem jellemző szerénységnek és alázatnak a jegyében megerősítem Önöknek: Magyarország győzött! Izzadtságszagú minden igyekezet, amellyel megpróbálják kisebbíteni eredményeinket. Külpolitikánk hasít, a nemzet látványosan összezár a hátunk mögött. Áramvonalasítottunk, felfrissítettünk, a legjobb európai példákkal újítottuk meg az állam teljes rendszerét.

Ezt csak az nem látja, akinek bibircsók takarja a szemét.

(Derű.)

Hölgyeim és uraim!

Fogas kérdés, mi magyarázza mégis a Fidesz – Kereszténydemokrata Néppártnak a politikai küzdelemben elért visszatérő sikereit. Nézetem szerint leginkább egy sajátos politikai architektúra gyümölcseit látjuk. Politikai gépezetünk a legkorszerűbb üzemszervezési elvek szerint működik: klasszikus multi-level hálózat, szigorú hierarchiával. És akik itt ülnek, egytől egyig tanúsíthatják, mi pontosan fizetjük az osztalékot. Retorikánk nemzeti, gyakorlatunk mussolinis, néha ultrabalos, de a cég rendületlenül teljesíti küldetését: tízmillió polgár zsebéből minél többet a sajátjába csoportosítani.

Megint bökdösnek. Utoljára mondom: gondoljanak Leonardo tükörírására!

(Moraj.)

Számtalan helyen elmondtam már, nekünk elegünk volt a kudarcokból, a „kicsi, szerencsétlen ország” életérzéséből. Nem tűrjük Brüsszel basáskodását! Magyarországnak végre nemzeti kormánya van! Tisztességes, szakszerű és szerethető. A munka dandárját elvégeztük, már csak a finomhangolás időszaka van hátra.

(Felszisszenések.)

Jól van, na. Sajnos néha már én is belealszom a saját szlogenjeimbe. Mint a nők, nagyjából két problémával küzdök: nincs mit felvennem, és nincs elegendő helyem, ahol ezt a semmit tárolhatom.

Na, ezt most fordítsák le koncepcióra.

Személy szerint mégis bizakodással és elszántan tekintek előre. Vegyék észre: Magyarország Európa édenkertjévé vált! Az emberek keményen dolgoznak, adórendszerünk igazságos. Törvénykezésünk pártatlan és kiszámítható. Annyi év után végre fölszámoltuk a korrupciót.

(Felhördülés.)

Ne zsibongjanak már! Most mit nem értenek ezen?

Tudják mit?  Mondom másként. Jöttem a Várkertbe a páncélozott kisbusszal, és ahogy hajolt lefelé a nap, a Vérmező mellett elhaladva a félelmetes, végtelen síkság látványa egyszerre figyelmeztetett, a természet milyen rettenetes erőivel kell megmérkőznünk.

Hölgyeim és uraim! Ezúttal leteszem a papírt. Ne izegjenek már! Én sohasem fogok olyan szót kimondani, hogy elkuXtuk, legalábbis nem lesz a közelben mikrofon. Úgy fogok fogalmazni, „korrigáljuk a próbaüzem gépházzaját”. Fürge naszádunk már gyakorolja az ehhez szükséges mondatokat. 

Persze joggal kérdezik: akkor most mi van? Most akkor keletről vagy nyugatról fúj a szél! Mi lesz a kórházainkkal? Az iskolákkal? Egyáltalán: mi van, ha kipukkad a nemzeti lufi?

Kérek egy pohár vizet.

Manapság mindenki azzal jön, hogy így meg úgy, hogy változtatni kellene. Egyesek nem átallanak repedéseket vizionálni. E helyről üzenem a magyar embereknek: Magyarország sínen van! Állítom, hogy vannak kitörési pontok. Például Magyarország hídfőszerepet játszik az azeri-EU fogászati együttműködésben.

Kérek még egy pohár vizet.

(Zsibongás.)

Ha szokásommal ellentétben őszinte akarok lenni, ki kell mondanom, Európában nincs még egy ország, amelynek a polgárai annyi mindent kiálltak volna, amennyit a magyarok fognak a közeljövőben. Ez van, na. Ma már én is úgy látom, a kétharmadot nem zavaros kinyilatkozásokra meg családi seftelésre, hanem mély kormányzati intézkedések sorára kellett volna fölhasználni.

Sajnos nem mindig politikusból lesz a legjobb szakács. 

Nem hinném például, hogy egy fasírtnak világítania kellene a sötétben.

(Somolygás.)

A fő kérdés azonban az, hogyan jutottunk el idáig. Mert ha igaz, hogy minden magyar felelős minden magyarért, akkor kellett lennie egy pontnak, ahol valami rossz irányba fordult. És akkor ezúttal nekem kell kárhoztatnom a nemzetet.

Engedjék meg, hogy most én vádoljam önöket, mégpedig a következetlenség és a szellemi restség legmélyebb vádjaival.

J’accuse!

Vádolom önöket, mert hagyták, hogy hosszú éveken át annyi esztelenséget harsogjak. És minél nagyobb elánnal kiabáltam a magamét, önök annál lelkesebben tapsoltak. Most hiába fortyognak! Hozzájárultak, hogy újra meg újra megszerezzük a mandátumok kétharmadát. Ezeréves történelmi tapasztalattal!

Juszt is én vádolom önöket.

Engem Önök kreáltak!

(Zajongás.)

Most mit nem értenek ezen? Azt hiszik, a múló időt ki lehet radírozni egy ország életéből?! Mi 2002 és 2010 között mindent elgáncsoltunk, amit a kormányzat csinált, válogatás nélkül szapultuk az egész szakramentumot. Egy kutyaólat nem lehetett felhúzni obstrukció nélkül! Állítom, az ország egészen máshol tartana, mellesleg személy szerint mindannyian, ha akkor éberebbek. Jó, a mamelukok nem volnának állásban.

A magyar mára rosszhiszemű, gyanakvó, Európa talán együttműködésre legkevésbé képes nemzete. Erre én nagy garral meghirdettem a nemzeti együttműködés korszakát. A Habony vagy a Rogán bármelyik haverja már csak hab a tortán.

Hogyan hihettük komolyan, hogy nem üt vissza az a nyolc év?

Ciklusokon keresztül sulykoltuk, hogy nincsen változásokra szükség. Aki mást mond, hátba döfi a nemzetet. Az egészségügy úgy jó, ahogy van. Aki megszüntet egy szárnyvonalat, amin évek óta csak a kalauz és a masiniszta utazik, nemzetáruló. Ebben hajlíthatatlanok voltunk.

És a társadalom szép lassan bevette.

Gratulálok! A magyar nép elbóbiskolt, mint egy ittas traktoros.

Mára az egész világ fölkavarodott. Nem látni, mit hoz a holnap. Hiába miénk a jogszolgáltatás, a nagyszerű kétharmad. Láthatták, még a Kubatov-listákat is meghekkelték. Kész vagyunk! Csak evickélünk egyik ramazuritól a másikig

(Csönd.)

Sajnos a Fidesz mai derékhadát alkotó parlamenti képviselők eleve egy bizonytalan eszmeiségű, zavaros programú pártba ültek be, és a folyamatot csak fölerősítette a személyi kultusz, a pártban eluralkodó irracionalitás fojtó légköre. Ráadásul jött ez az üzemszervezési izé, na, a cégszerű mutyigyár a földuzzasztott apparátusával. Még az a néhány, eredetileg elismerésre méltó kvalitású fideszes is, aki korábban magát kreatív elmének tekintette, mára politikai erőként megszűnt. Maradtak a mamelukok, a svindlerek és az amorális automaták.

Politikai értelemben nem maradt kreatív szárny a Fideszen belül.

Mit lehet kezdeni egy ilyen párttal, pupákok?

(Borongás.)

Összességében ki kell jelentenem, hölgyeim és uraim, az itt ücsörgő társaság egy olyan elkorhadt, régi világot képvisel, ami soha többé nem fog visszajönni Magyarországra.  Minket persze már sokszor temettek, na jó. Még fél év, esetleg három, vagy tizenhárom… Mit számit? Csupa Werbőczyt és Döbrögit látok ülni magammal szemben. Eh!

(Heves tiltakozás.)

Sajnos be kell látni, én most egy olyan politikai közösség nevében szólok itt Önökhöz, amely kormányzásra krónikusan alkalmatlannak bizonyult. Magyarország mára elveszítette tekintélyét a világban. A kormányzat lerombolta nemzetközi renoméját, mint részeg matektanár a gólyatáborban. Ne aggódjanak, a problémák itt maradtak: a nyugdíjkérdés, az oktatás, az egészségügy…

Ne feszengjenek már. El kell hinniük, hogy a táj, amelyik előttünk nyílik, a hátunk mögött is folytatódik. Abban lassan beadom a derekam, hogy változtatni kell.

(Gyér taps.)

Amikor persze Magyarország átalakításáról, megújításáról beszélünk, tulajdonképpen arra kérjük az embereket, változtassanak saját, személyes és családi életstratégiákon. És ez nem egyszerű dolog.

Mondok pár példát.

Manapság életstratégiák épültek ki tízezrével, amelyek a politikai pártállásra alapozott működést, az erre alapozott családi életet jelentetik. Ahol a politikai kapcsolatok mindent megoldanak. Magyarországon vannak családok, ahol a családfőt még nem látták a gyerekei dolgozni, mert vadászik a cimboráival, vagy csak meccseken lófrál! Nemzedékek nőnek föl, akik még nem látták az apjukat elindulni a munkahelyére, mert folyton a mozgalomban küldözgették ide-oda, hogy csápoljon. Ezen változtatni kell.

Olyan rendszer kell, melyben a győztesnek nem igaza, hanem feladata van. Ahol sikernek az számít, ami az egész közösség számára siker. Olyan rendszer, amiben az ország egyik fele nem tornyosul otrombán a másik fölé, ostobák!

Ez azonban együttműködés nélkül nem megy. Az együttműködés leginkább a mesebeli varázsfűhöz hasonlítható, amellyel összeragasztották, és ismét életre keltették a királyfit, akit korábban hét darabra vágtak. Alapvető követelmény, hogy többé magyar a magyarnak szimpla világnézeti okokból nem vethet gátat. A maga területén mindannyiunk érdeke, hogy véget érjen ez az elképesztő marakodás.

El kell sajátítani az együttműködés művészetét. Mi az elmúlt években sajnos leszoktunk a józan ész tiszteletéről. Józan ésszel felfoghatatlan, ami az utolsó húsz évben Magyarországon történt.

Ha körülnézünk, a világban azok az országok tudták leginkább megoldani a problémáikat, melyek képesek voltak félretenni az ideológiai vitákat, és a józan ész nevében megegyezésre jutottak. Kívánom ezért mindannyiuknak, hogy, ha úgy alakul, folytassák akár nélkülem is ezt az együttgondolkodást. Hosszú volt a produkció, amit a nagyérdemű számára bemutattam, de nem vagyok elégedetlen.

A magam részéről jó emlékeket őrzök erről az időszakról. Valaki megint rángatja a nadrágomat.

(Zsibongás.)

Az országnak végre el kell indulnia egy irányba! Remélem, az emberek végre belátják, hogy dűlőre jutni fontosabb, mint az ideológia. A polgárok rendszerint gyakorlati problémákkal találták szembe magukat - nincs munka, nehéz a megélhetés, romlik a közbiztonság -, ezt csak összefogással lehet megoldani. Fájdalom, de ideológiai vitákkal nem.

A nemzet nyitott közösség, csak az nem tartozik bele, aki nem kíván a része lenni. A basáskodás hosszú távon csak a leépülés záloga lehet Magyarországon, tökfilkók!

(Hümmögés.)

Mégiscsak fölteszem a szemüvegem. Most látom csak, rossz szöveget adtak a kezembe… Skandalum!

(Legyintés.)

De lehet, hogy már mindegy. Talán tényleg nem gondoltam kellőképp végig a dolgot. Azt mondják, hosszúak lesznek napjaim és magányosak.

(Széknyikorgás.)

Most mit bámulnak? Csak szabad emberek alkothatnak szabad társadalmat. Ha a lélek zavaros, zavaros az érzékelés; ha zavaros az érzékelés, zavaros a gondolkodás, a zavaros gondolkodás pedig hibás döntéseket szül, amik rossz tettekben végződnek. Kihagytam valamit, Zoli?

(Torokköszörülés.)

Örüljünk, hogy legalább enyhe volt a telünk.

Kérem a páncélozott kocsit.”

Warga Marcell

olajmérnök

Öntöm a mocskot, nem vitatkozom a jövőről, öntöm a mocskot, nem vitatkozom a jövőről, öntöm a mocskot, nem vitatkozom a jövőről, öntöm a mocskot, nem vitatkozom a jövőről, öntöm a mocskot, nem vitatkozom a jövőről, öntöm a mocskot, nem vitatkozom a jövőről, öntöm a mocskot, nem vitatkozom a jövőről.

Öntöm a mocskot, nem vitatkozom a jövőről, öntöm a mocskot, nem vitatkozom a jövőről, öntöm a mocskot, nem vitatkozom a jövőről, öntöm a mocskot, nem vitatkozom a jövőről, öntöm a mocskot, nem vitatkozom a jövőről.

Öntöm a mocskot, nem vitatkozom a jövőről, öntöm a mocskot, nem vitatkozom a jövőről, öntöm a mocskot, nem vitatkozom a jövőről.

ÉS MIND BESZOPJÁTOK!

* Csak kevesek előtt ismert, hogy Johnny N’dvad, az Őserdők Talentuma ifjúkorában a tudomány és irodalom területén egyaránt termékenynek bizonyult. De az utókor hálátlan. Fenti költeményt az ifjú poéta Harcipacal című kötetéből ollóztuk. Ez a vers nyitja a híres Megvezetem, nem az áramot, nemzetem ciklust; a cím sokak kultikus szlogenévé vált.