Johnny N’Dvad, M’wabai miniszterelnöke világéletében szeretett katonásdit játszani. Az óvodában kitépett lábú hőscincéreket (Heroic waiter) uszított egymásra, és még egyetemistaként is az impulzívabb hallgatók közé tartozott. Egy-egy kevésbé sikerült vizsga után nagyokat rúgott az egyetem udvarán tenyésző élő fába, majd elfutott.
Annak idején miniszterelnöki tevékenységét is katonás szigorral kezdte. A kormány ülésein haptákban állva, hangos „Erőt, egészséget!” kiáltással kellett belépését fogadni, szenvedélyesebb parlamenti vitanapokat követően éjszakai számháborúzással vezette le csapata feszültségét. Mégis úgy érezte, kormányzása nélkülözi a valódi harcértéket. Nem pusztíthat árvíz minden évben, a hívei összetartására havonta megnevezett bűnbakokkal szemben is többnyire tartózkodott az élőerő bevetésétől.
A szomáliai menekültáradatban rejlő lehetőségeket azonban minden politikustársánál korábban érezte meg. A függetlenségét nemrég visszanyert Szomáliát addigra miszklikre szaggatta a lakosság megosztottsága és a hadurak marakodása. Mogadishu, Afrika Szarvának hajdani drágaköve romokban állt. A bevásárlóutcákat fölperzselték, szétlőtt McDonald’s táblák alatt szemetet és elavult bankjegyeket sodort a szél. A füvön és bogarakon élő lakosság utolsó tartalékai is kimerültek. Tavasszal kialvatlanságtól vörös szemű férfiak, gyermekeiket mellükre szorító nők és életerős anyósaik mind nagyobb csoportjai döntöttek úgy, hogy vándorútra kelnek Afrika boldogabb tájai felé.
Johnny N’Dvad csillogó tekintettel figyelte a M’wabai felé botorkáló sokaságot. Azonnal törzset állított föl a parlament büféjében, a határőrségnél vörös riasztást adtak ki, a védállásokat megerősítették. A teljes belügyi állományt a kritikus határszakaszokra diszponálták.
Johnny arcán kisfiús mosollyal vezényelte az hadműveleteket.
A lakossági támogatást erősítendő az autópályák mentén óriásplakátokat állítottak föl, „MOSDATLAN MIGRÁNS, EL A MANCSOKAT MUNKAHELYEINKRŐL!” felirattal. Az arra poroszkáló vándorok csak fásult pillantásokat vetettek az ismeretlen betűkkel írt, rejtélyes hirdetményre, mindannyian a gazdag Nigerbe igyekeztek. Johnny azonban a zsigereiben érezte, az ágrólszakadt tömeg nagyszerű eszközt adott kezébe. Már zöldfülűként megtanulta: ha akadozik a szekér, a politikus konfliktust provokál. Egy kreált ellenségnél jobban semmi sem tartja össze a tábort.
Kiváló keleti kapcsolatai révén kínai zsilettpenge-szalagot húzott ki a határ teljes hosszában, a sáncot délen nyúlfogó hálókkal is megerősítette. - Afrika határait meg kell védeni -, szögezte le kevélyen. Ha némelyek szóba hozták, hogy a kínai replika-rács sérüléseket okozhat a bolyongókban, csak legyintett. – Gyagyások. A szemüktől nem látják az özönlő harcosokat.
- A sanda kritikák csak erősítenek. Öregségemre Afrika végvári kapitányává kellett lennem -, sóhajtotta e forró novemberi estén is vejének, miközben lepihenni készült. Nehéz napja volt, a frissen páncélozott Limpopo-parti határátkelő avató ünnepségén vett részt. Pár perce sikerült csak egy külső horoggal (kosoto gari) földre küldenie egy meghökkentően szívós, korábban nyugdíjas teremőrként tevékenykedő terroristanőt. Izmaiban jóleső ernyedtség bujkált.
- Fogadok, a manipulált nemzetközi sajtó már photoshopolt képek sokaságát röpítette világgá rólam. Guantánamói módszerekkel igyekeznek megalázni a nemzetet. De a kontinenst meg kell védeni -, folytatta. A trópusi nap gyorsan hanyatlott alá a horizonton.
Tikkadt pálmalevelek remegtek az esti szélben. Hazafelé poroszkáló tulok-csordák dobogása hallatszott a távolból.
A monoton zajt időnként figyelmeztető lövések ropogása törte meg.
– Mennyi terrorista – jegyezte meg terítés közben An’koe asszony.
– Ugyan. Cak a tulkokat terelik a híradósok.
- Már miért terelnék fegyverrel a tulkokat? – horkant föl értetlenül az asszony.
- Nono. Ezek csak vaktöltények. – A miniszterelnök magához vonta hitvesét. – A tulkok szerencsére képtelenek megkülönböztetni a valódi információt a kormányzati puffogtatástól. Így az egyszerűbb. Lényeg, hogy jó irányba menjenek.
- De miért nem építünk a terroristák ellen rendes kerítést? – kotnyeleskedett a miniszterelnök veje. – A zöldhatáron változatlanul ezrével ömlenek. Pár mezítlábas két perc alatt szilánkokra rugdosta a nagy garral átadott Limpopo Gate-et.
- Na, ennek sem százas égő ontja odabent a fényt – morogta idegesen Kid Sz’too, a külügyminiszter, és kifordult mustárért a konyhába. Felkapcsolta a frissen közbeszerzett LED konyhai rendszert.
Az égők erőtlenül pislákoltak. A miniszter ingerülten csörömpölt a sötétben.
De Johnny szokatlanul békés passzban volt aznap.
– Mert iszonyú drága volna, fiam. És mert mérsékelné a problémát, ahelyett, hogy fenntartaná a feszültséget. – A miniszterelnököt szemlátomást megenyhítette a nyársra húzott varánuszkolbászok illata.
Nagyot húzott egy rotang-mintás butykosból.
- A megfelelő tenzió a legfontosabb. - Eredetinek tűnő Mont Blanc golyóstollal játszogatott, egy terrorista zsebéből esett ki a kapu körüli tülekedés kapcsán. Vagy ő emelte ki reflexből egy rongyos Versace zakó zsebéből…? Nem emlékezett már.
- Így viszont változatlanul napi több ezren folynak át az országon – okvetetlenkedett tovább a vej.
Johnny most már megemelte a hangját.
– Ez a lényeg. Hadd vesződjenek a problémával a nigeriek! Ráadásul egy hatékony határzár fenntartása valódi AU együttműködést igényelne, aminek én napi rendszerességgel fekszem keresztbe. Így most joggal átkozom az Afrikai Unió működésképtelenségét.
- Tegnap egyetlen lélegzettel idiótáztam le Algéria, Angola, Benin, Bissau-Guinea, Botswana, Burkina Faso, Burundi és Csád miniszterelnökét – dicsekedett a torzonborz külügyér, éppen visszatért a konyhából. A félhomályban is sikerült feltalálnia a mustáros üveget, most szégyellős mosollyal tunkolta egy varacskos-disznó maradványait.
- Látod, ő érti. Azok meg cserébe M’wabait ekézik, ami szítja a nemzeti büszkeséget… Nézd meg a közvéleménykutatásokat – somolygott Johnny.
- De a hadsereget teljes fegyverzetben a határra kellett vezényelni – szólt közbe a folyton aggodalmaskodó Fatty L’ui. Tányérjába csüngő bajszát rágcsálta idegesen. – A Mali-M’wabai-Malawi hármashatárra, ami csak az utolsó 100 évben 17 nagyobb öldöklés terepe volt. A Wikipedia visszafogottan „Afrika puskaporos hordójának” nevezi.
- Nyugi, Fatty. Katonáink is csak vaktölténnyel vannak felszerelve.
- A Malawi államfőt tegnapelőtt idiótáztam le – tódította Kid Sz’too. – Tökéletesen detronizáltam. – Röhögött.
- De mi van, ha ők másféle játékot játszanak? Esetleg hagyományőrzésből éleset használnak?
A pálmák koronájában bólogatómajmok rázták pofájukat.
Johnny megvakarta rezgő köldökét.
– Minél nagyobb a zűrzavar, annál jobban nyomni kell a pedált. Ez szabály – szögezte le. Időközben besötétedett, a magasból kafferbaglyok huhogása hallatszott. A folyóparton a tulkok minduntalan összeakaszkodtak, prüszkölés, tülekedés zaja vegyült a patadobogásba. Az ifjú tinók játékkponzoljukra meredve dagonyáztak a sárban.
A felhőtlen égen apró, közömbös ékszerekként szikráztak a csillagok.
