Okuláré

Időnként érdemes beleolvasni régi idők híreibe. A múlt nagy igazságokra tanít minket. 

2009-ben influenza világjárvány tört ki, az ún. H1N1 altípus egy sertésekből eredő, agresszív mutációja okozta. Mexikóból indult év elején, 2009 júniusában nyilvánították pandémiának.

Az áldozatok 80 százaléka 65 évesnél fiatalabb volt. Légúti szövődmények főleg az asztmásokat,  erősen elhízottakat és a kismamákat fenyegették.

Az oltóanyag fejlesztését számos helyen megkezdték, Magyarországon is. A vakcina végül hatékonynak bizonyult, csak tojásallergia esetén volt némi óvatosságra szükség.

A korabeli magyar sajtó nagy terjedelemben foglalkozott az eseményekkel.

Alábbiakban álljon itt néhány részlet, ellenőrizhető módon, a netről idézve.

2009 április 28.

Az Egészségügyi Világszervezet a készültségi szint emeléséről döntött, világméretű járvány kitörésétől tart. Nemrég sikerült megállapítani a vírus génállományát. Eddig 1757 gyanús esetet vizsgáltak világszerte, Európán kívül Kanadában 6, Mexikóban 33, az Egyesült Államokban 40 megbetegedést igazoltak.

Magyarországon még nincs jele a fertőzésnek, de zajlanak az előkészületek. Falus Ferenc országos tiszti főorvos elmondta, ismert a vírus génszerkezete, ha arra szükség van, megkezdődhet Magyarországon is a vakcinák gyártása.

2009. július 20.

Gyártják az új influenzavírus elleni oltóanyagot Magyarországon. Hetente kb. 500 ezer adagot állítanak elő. Nagy-Britanniában drámaian nőtt a megbetegedések száma, Magyarországon még viszonylag kevés fertőzést észleltek. Van idő felkészülni – nyilatkozta Falus Ferenc.

2009. július 22.

Meghalt az első új típusú influenzával fertőzött férfi Magyarországon. A vírus eddig 37 embert betegített meg itthon – jelentette be Székely Tamás egészségügyi miniszter.

Példátlan sebességgel terjed az új influenza – közölte a WHO. - A betegség főleg a túlsúlyosokra és terhesekre jelent veszélyt.

A sukorói lopást nem lehet tovább leplezni – nyilatkozta sajtótájékoztatóján Cser-Palkovics András helyettes pártszóvivő. Kérdésre, hogy elhunyt egy 41 éves férfi Magyarországon az új influenzában, a Fidesz nevében részvétét fejezte ki.

Július 23.

A kormány felkészülése elégtelen. A már halálos áldozatot is követelő influenza magyarországi terjedése ellen hatékony lépéseket kellett volna tenni - nyilatkozta Szijjártó Péter pártelnöki stábvezető. – Az oltóanyagot gyártó cég tulajdonosi hátterét illetően súlyos kételyek merülnek fel.

Augusztus 5.

Pesti Imre ellenzéki szakpolitikus „pancser kormánynak” nevezte a Bajnai-kabinetet. Mint elmondta, üzleti kérdést csinálnak az influenzajárványból. Hónapok óta tudni lehet, hogy fenyeget, a kormány azonban a mai napig „kísérleti megoldásokat" tesztel. Valamilyen oknál fogva nem nyilvános a szerződés az oltóanyagot gyártó céggel.

Augusztus 28.

Ingyen akarja dolgoztatni a háziorvosokat az állam – nyilatkozta egy ellenzéki hírben lévő háziorvos, aki megtagadta az ingyenes influenza elleni védőoltás beadását. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke úgy tudja, a háziorvos kezdeményezéséhez számos kolléga csatlakozott.

Szeptember 8.

A sertésekből kiindult új influenza rendkívül fertőző, de a betegség lefolyása az esetek többségében enyhe – jelentette ki Hajnal Ferenc belgyógyász professzor. Hozzátette, ebben a fázisban valamennyi vakcina kísérletinek tekinthető.

Szeptember 28.

Dr. S. Zsuzsanna gyermekorvos szerint az új védőoltást alig tesztelték, sem gyerekeknek, sem terhes anyáknak nem ajánlja. Kérdések sorát vetette föl: ki vizsgálja az oltás késői következményeit? Tényleg mindent be kell vetni egy új oltóanyag felhasználásáért? Miért lehet Magyarországon büntetlenül pánikot kelteni?

Október 4.

Egy 30-as években, Amerikában feltűnt vírustörzsből készült a magyar vakcina - írta a hirtv.hu. –  Az oltóanyag nincs a jelenlegi vírusra szabva, erősítette meg Dr. Tóth Kálmán gyermek-infektológus is.

Október 15.

- Aki már kérte a vakcinát háziorvosánál, furcsa dolgokat tapasztalhatott. Sokan azt tanácsolják, inkább ne oltsanak. Székely Tamástól Barack Obamáig mindenki kampányol az oltás mellett, de Magyarországon a háziorvosok ellenállnak. Pedig az oltóanyag 1962 óta ezzel a technológiával készül, minden évben a várható új vírustörzshöz igazítva – tárta szét a kezét dr. Ócsai Lajos, az ÁNTSZ főosztályvezetője. – Egyetlen újdonság, hogy az eddigi másfél millió ember helyett idén a helyzet súlyosságára tekintettel ötmilliót kellene beoltani.

Október 17.

A WHO megint ráerősített, szárnyra bocsátottak egy új hisztériát - írja a Magyar Nemzet. - Hogy hatásosan riogathassanak, a minisztérium emberei lassan azt is a H1N1 influenza áldozataként fogják hirdetni, akit vonat csapott el egy átjáróban. A miniszter arról beszél, hogy viharos tempóban közeledik felénk az új influenza, és sok halálos áldozata lesz, ha nem oltatjuk be magunkat. Mi ez? Kísérleteznek rajtunk, mint a patkányokon?

Október 18.

A legnagyobb ellenzéki párt megosztott. Sem Navracsics Tibor, sem Pelczné Gáll Ildikó nem oltat, utóbbi úgy fogalmazott, ő inkább megelőzéspárti. Fokozni kell a kézi fertőtlenítőszerek és tisztítószerek használatát. Orbán Viktor pár nap hallgatás után nyilatkozott: felesége nem, ő viszont beoltatta magát.

Október 23.

Szijjártó Péter elnöki stábfőnök a TV2 reggeli műsorában: „Nem oltattam be magam, és, figyelembe véve minden körülményt nem is fogom.”

Október 25. 

A hazugság és lúzerség mára direktíva lett – mondta el sajtótájékoztatóján Pesti Imre. - Amit az új típusú influenzával kapcsolatban el lehetett rontani, azt a kormány elrontotta. A kormányzat felelőssége, hogy bizalmatlanság alakult ki az oltóanyag körül. Úgy kezeli a világjárványt, mint a világválságot: rosszul, dilettáns módon, hazugságokkal övezve.

November 1.

Falus Ferenc országos tiszti főorvos szerint Magyarország nem használta ki azt a haladékot, amit az új vírus terjedésében az ősz adott. Az átoltási arány jelenleg 3 százalékos, a hatékony megelőzéshez 60 százalék kellene. „A guta üt meg attól a sok hülyeségtől, ami ez ügyben – legtöbbször minden szakmai tényt meghazudtolva – elhangzik”, fogalmazott. A kérdésre, miért nem tisztázzák a vakcinagyártó tulajdonosi hátterét, elmondta: a vakcina jó, a gyártó 15 éve szállít influenza elleni oltóanyagot. Nem ismeri a cég tulajdonosi hátterét, nem is érdekli. A Richter Gyógyszergyár tulajdonosi háttere kit érdekel? – kérdezett vissza.

A kormánypárt megint másokkal akarja megfizettetni alkalmatlanságának árát - szögezte le Cser-Palkovics András helyettes szóvivő. - A Bajnai-kormány totális káoszba fullasztotta az influenza elleni védőoltást.

Czeizel Endre orvos-genetikus egy interjú végén az RTL adásában szinte könyörgött, az emberek hallgassanak a józan eszükre és oltassák be magukat.

November 4.

Világnézeti influenza – kezdte a Magyar Nemzet cikke. - Az embert megüti a guta. Itt az influenzajárvány (hol is van?), az emberek mégsem rohannak magukat oltatni. Pedig már ebtelepre vonszolással is fenyegetik őket. Nem látják maguk körül az új kór áldozatait? Falus Ferencet kis híján megütötte a guta, Czeizel Endre dührohamot kapott, Székely Tamás feljelentésekkel rohangál. Hiába, ilyen alulképzett társasággal, akik százezrével menekülnek, amikor az ő érdekükben rájuk lövünk Csepelen, egy ilyen néppel nehéz ötről a hatra jutni.

November 3.

„Zsarolják az egészségügyi dolgozókat?” Az EDDSZ elnöke, Cser Ágnes az ombudsmanhoz fordult, mert véleménye szerint zsarolással kényszerítik az egészségügyieket, hogy oltassák be magukat.

November 5.

Ez a lenézés ára – írja a Magyar Nemzet. –  Megint egy ügy, amit sikerült jó magyarosan eltolni. Hisztériázhat az egészségügyi kormányzat, fenyegetőzhet az egészségügyi miniszter, fölényeskedhet a tiszti főorvos, a káosz csak dagad. Már megint hülyének nézték az országot. Egynapos pályázati határidővel egyetlen cég felelt meg a kiírási feltételeknek, rögtön kapott hárommilliárdot.

November 11.

Mostantól minden középiskolást ingyen beoltanak – jelentette be az egészségügyi miniszter. - A kormány a WHO ajánlásait figyelembe véve módosította a nemzeti pandémiás tervet.

November 13.

A vakcinatermelés bomba üzlet a 15 éve, az MDF-kormány legvégén kiszervezett hazai védőoltás-gyártónak, az Omninvestnek. Másfél évtized alatt 16 milliárd forintot pengetett ki a költségvetés a ciprusi bejegyzésű cégnek – elemzett a Heti Válasz.

Pesti Imre: Teljes a káosz az influenza-oltás körül. Ahhoz, hogy az új vírus ellen hatásosan lehessen védekezni, kell egy jó oltóanyag, kell bizalom, és kell egy jó kampány. Nem lehet bizalmat kérni úgy, hogy a vakcinát offshore-cég állítja elő. Az állam ebből is üzletet csinál, a járványból is hasznot akar húzni. A vakcina rosszízű biznisz áldozata lett.

November 22.

Szegeden nincs pánik a várandósok közt. A hétvégén meghalt kismama után sem akarják beoltatni magukat. Óvatosak, nőgyógyászuk tanácsára legfeljebb családjukat oltatják be, magukat nem. Pál Attila, a szegedi női klinika vezetője szerint is a kismamák környezetét kell beoltani, emellett a lehető legkevesebbet szabad közösségben, zsúfolt helyeken tartózkodniuk.

November 24.

Elképesztő, milyen trükközés zajlik az influenzajárvány ügyében - írja a Magyar Nemzet. – Szeptember óta a kormány a legváltozatosabb információkkal látta el a nyilvánosságot, csak a lényegről nem beszél. Szérumbiznisz megy az emberek bőrére, a leggátlástalanabb kufárokat megszégyenítő módon üzletel a kormány a H1N1-vírus elleni oltóanyaggal.

December 2.

Négymillióan ingyen kapják meg a H1N1 elleni védőoltást – erősítette meg Székely Tamás. - A gyártó tulajdonosi hátterére vonatkozó kérdésre megismételte: a cég 15 éve gyárt Magyarországon oltóanyagot, így 1998-2002 között is.

A járvány kellős közepén vagyunk, napról napra szaporodnak a halálesetek, legutóbb éppen egy kismama hunyt el a H1N1 vírus miatt. Felmerül a kérdés, részesültek-e megfelelő tájékoztatásban az emberek? - kérdezte Pesti Imre. - Ha nem, komoly felelősség terheli a kormányzatot, tevékenységük mindvégig botrányos volt.

December 4.

Egy fiatalember édesapjának levele a Zala megyei néplap Vélemények rovatában:

"Hajrá Magyarország! Üdvözöllek 24 évesen elhunyt fiam nevében is. Hála néhány felelőtlen személynek fiam habozott, ellássa-e magát védelemmel. Most, a híreket hallgatva mit gondol a zavart keltők csapata? Kit érdekel, kinek a tulajdonában van egy cég, amelyik egyébként hatásos szérumot gyárt? Fiam elmehetett volna az orvoshoz, ki tudta volna fizetni a vakcinát, de nem tudta, mi a jó megoldás, még néhány nappal ezelőtt is arról szóltak a hírek, hogy az orvosok, ápolók jó része sem oltatja be magát. Mire a munkahelyén elkezdtek oltani, fiam megbetegedett, és már hiába küzdöttek életéért a kórház intenzív osztályán.”

2009 őszére a H1N1 járvány kezdte a szezonális influenza vonásait magára ölteni, a fertőzés kevésbé agresszívvá vált. Tizenkét hónap során így is 284.500 halálesetet okozott világszerte.

Magyarországon 2162 megbetegedést igazoltak, a halálozás 134 fő volt.

Mint korábban olvashatták, már az első koronavírus esettől megrogyott a rokonszenves Kongói Köztársaság. Az esemény aggodalmakat keltett egyes államok járványügyi felkészültségével kapcsolatban.

Az országos tisztiorvos még január végén úgy nyilatkozott, nem hinné, hogy az országát elérné a járvány. Március 4-én erre richtig felfedezték az első beteget. 

A külföldiek által behurcolt fertőzés pedig egyre terjedt.

A külügy a veszélyre tekintettel március 10-én felhívásban sürgette, hogy a járvány gócpontjának számító Zambiából az összes polgár haladéktalanul térjen haza. A nemzeti bank vezetője arra kérte a lakosokat, duplázzák meg hitelfelvételüket. Ezalatt az ország kormányfője a külföldet járta, a járvány diktálta protokolltól eltérve állítólag tücsökkel-bogárral lejattolt, barátságosan lapogatva partnerei vállát, de ezt mindenki a csavaros kongói észjárásnak tulajdonította.

A helyi operatív törzs vezetője is leparolázott egy marokkói herceggel, akiről utólag kiderült, fertőzött, ezért a miniszterelnök helyettese azt javasolta, a nagyobb imahelyeken tartsanak gyakrabban istentiszteletet. Végül mindenki épségben maradt.

Sajnos sajátos vita eszkalálódott a védőfelszerelések állítólagos hiányáról. A minisztérium hiába erősítette meg, hogy minden kellék bőséggel rendelkezésre áll, a közszolgálati média elmulasztotta bemutatni a kórházakban tornyosuló készleteket, az orvosok meg mindenfélét posztolgattak.

Március 18-án egy rendkívüli bejelentésre ismeretlen okokból külső webportálról került sor, és a rendszer lefagyott. Az esemény szerencsére nem keltett zavart, az informatikusok hulláját az éj leple alatt húzták ki a Norciumi Szent Szeverin kolostorból.

Javította ellenben a közhangulatot, hogy a boltzár részeként a létfontosságú cigaretta-szaküzletek nyitva maradtak. Ezzel egy csapásra sikerült javítani a lakosok egészségi állapotán és bevételhez juttatni a szektorban érintett nagyszámú rokkantat és hadiárvát.

Egyesek állítólag lövéseket hallottak az Operatív Törzs ülésének helyszínéről, de ez vaklárma volt. Csak a járványügyiek próbálták elmagyarázni, hogy a vírusok elleni háború különbözik az igazitól, mert ezt Gripenek és harci lövegek helyett injekciós tűvel, maszkkal és védőruhával vívják, tetejébe leginkább nővérek meg orvosok, egyszóval helyesebb volna nem papírtalpú bakancsban csatába küldeni őket, mint anno a Donnál. Állítólag az verte ki végleg a biztosítékot, amikor egy professzor megjegyezte, „a katonai junta nem gyógyítja a skarlátot”.

Az viszont távolról sem rémhír, hogy a két honvédségi Airbus, melyek korábban inkább a Kanári szigetek és Dubai között járták a világot, hatalmas mennyiségű szájmaszkkal és orvosi oxigénnel többször is fordult Kínából. Az az állítás, miszerint a Wizzair-től vagy a kínaiaktól kellett volna gépet bérelni, hazugság. Egy török repülőgép is landolt március 22-én nagy mennyiségű bálázott textíliával, egy tapasztalt kft. már meg is kezdte napi 30 ezer, "sufnituning" márkájú sebészi maszk gyártását.

Summa summarum minden esély megvan arra, hogy a kis ország vezetése a kezdeti kételyeket szertefoszlatva, magabiztosan kezelje a helyzetet.

A frenológia az emberi koponya formájának jelentőségével foglalkozó tudományág volt anno. Agyunk barázdái ugyanúgy egyéni mintázatot mutatnak, mint az ujjlenyomatok, és a frenológusok szerint e „dudorok” jellege meghatározta az ember jellemét. Növekedés közben a koponya lassan felveszi az alatta lévő agy alakját, így egyes pontokat bemérve szerintük pontosan következtetni lehetett az illető értelmi képességeire, valamint jellembeli tulajdonságaira.

Manapság, az okostelefonok és a mesterséges intelligencia terjedésével agyunk jelentősége nyilvánvalóan csökken. Izgalmas tudományággá bővült viszont a hasi körfogat (ún. abdominális hányados) és a politikai teljesítmény vizsgálata.

Ösztönösen érezzük, hogy a férfiak hasi körfogata tekintélyükkel, erkölcsi súlyukkal és anyagi helyzetükkel arányos. Pár olasz eredmény a közelmúltban tovább mutatott, és arra utalt, kapcsolat áll fönn a testalkat és a nemzeti retorika (tehát a honfiúi érzés) között is.

A sejtést magyar kutatások egyértelműen megerősítették. A hasi körfogat korrelál a sportos életvitellel, egyáltalán a sportszerűséggel, valamint a nemzeti elkötelezettséggel. Szilárd támpontok nélkül lehetetlenné válik a nemzeti politika zászlajának magasba emelése; kellő erély híján apad az esély fölvenni a harcot a bevándorláspártiak gátlást nem ismerő, permanens fondorkodásával.  

Mindez persze fordítva is áll. A posztkommunista (mára szedett-vedett liberálissá vedlett) értelmiségi csoportok egzisztenciális érdekek mentén folytatott, kétségbeesett utóvédharca rengeteg energiát fogyaszt, vagyis sorvasztja a hasfalat.

Jellemző példa e tényre a migráns-áradatot fociügyben olcsó politikai haszonszerzésre fölhasználó Emmanuel Macron csenevész fizikuma.

Hasonló extrém példáját adja az abdominális index patológiás csökkenésének Mark Rutte (liberális!!) holland miniszterelnök.

A helyes arányokat a következő ábra szemlélteti.

Látványos kontrasztként álljon itt az angol államférfi, akinek sikerült érvényesítenie népe akaratát, és országa szuverenitását az Európai Unión kívül is látványosan sikerült megerősítenie.

Könnyen belátható, az abdominális volumen fogyása a bevándorláspártiak által folytatott intenzív, folyamatos hisztériakeltés egyenes következménye. Az osztogatás (fosztogatás?), a kényszeres rombolás mérhetetlen energiákat emészt fel. A ballibsi mentalitás erőit csak a gyűlölet, az irigység, valamint az általános gondolattalanság köti össze. E tényt világosan jelképezi a nyeszlett hasi régió (ami egyébként az üres szellemi tarisznyának is biztos jele).

A normális testalkat nem csupán a nemzetük mellett kiálló európai államférfiak sajátja. Jól demonstrálja a jelenséget Brazília elnöke, Jair Bolsonaro is, akinek híres szavajárása, hogy „a klímaváltozásért fizessenek a klímarombolók”. A nemzet természeti kincseiért harcba szállt még a girnyó Leonardo DiCaprioval is.

Az etalon természetesen az amerikai elnök, Donald Trump. Ő, miközben újra naggyá tette nemzetét, rendszeres edzéssel tartja formában példás abdominális hányadosát.

Elődje, a Soros-hálózat előretolt ékeként mexikói migránsok millióit az országba édesgető Barack Obama láthatólag alig képes megmozdítani csontkollekcióját.

Az erőtlen dekadencia vézna szimbólumára, a kanadai Justin Trudeaura szót is kár vesztegetni.

Politológusi körökben mára közhely, hogy a XXI. század hajnalán a határozott vezetési stílus sine qua nonja lett a megfelelő abdominális index.

A tételt a népszerű Erdogan elnök is látványosan bizonyítja.

A közkedvelt Ilham Alijev Azerbajdzsánból ugyancsak az abdominális matematika érvényét erősíti.

Helyhiány miatt utoljára vegyük a macedón volt miniszterelnököt, Gruevszki urat, aki úgy döntött, egy vesztes választás után Magyarországon vállalja tovább a nehéz szolgálatot hazája érdekében. Látható, fiatal kora ellenére is kitűnik robosztus termetével az EU-politikusok súlytalan tömegéből.

Tudvalevő persze, hogy minden egyenlet fordítva is érvényes. A kellő gondolkodásmód hiánya a fajsúlyos megjelenést még hajlott kor ellenére is csak nagy a legnagyobb nehézségek árán képes biztosítani.

Hogy a dekadens hozzáállás akár életveszélybe is sodorhatja a serdületlen fiatalt, ugyancsak axióma.

Egyes – unortodox? – vélemények szerint a politológia tudományának feladata volna az abdominális hányados és a verbalitás/amoralitás/felhalmozás vektorhármas vizsgálata is, sajnos félő, a kapcsolat alapos leírása már a következő politológusi nemzedékre marad.

Azt az alapelvet azonban semmilyen új tudományos tétel nem képes felülírni, miszerint hiába az impozáns has, a bombabiztos gyomor, idővel mindenki távozik a porondról.

„Szabadság ott van, ahol szabadságunkban áll kimondani, hogy 2x2=4. Ha e feltétel teljesül, minden más már ebből következik.”

                                                                                                                             George Orwell

Tavasz van. Az égen felhők sodródnak változatos alakzatokban, az Andrássy út fái halványzölden hajladoznak. Az árnyékban még mindig sokan el-elvonulnak, támolyogva a választási sokktól. Furcsa mód a mamelukok sem dörzsölgetik diadalittasan a szemüket, az intézményeket holnap is működtetni kell. 

A választásokat jórészt behúzta a rendszer, igaz, rengeteg helyi piszkoskodás és „szakszerűtlenség” mellett (jóindulatú verzió). A párt-agitprop tobzódik. Ugyanakkor, ha a tényeket nézzük, csodálkozva tapasztaljuk, hogy a belföldi szavazók között a „kormányváltók” egyértelmű többséget alkottak. Ha az egyéni körzetekben... Stb.

E hetvenkedő, pocakos bagázs egyébként bármikor tollpiheként elfújható volna. A technikát cseh polgárok 30 éve bemutatták (nota bene, nagyságrendekkel fajsúlyosabb rezsim ellen). Ehhez azonban 80-100 ezer állhatatos emberre volna szükség, akik 2-3 hétig ténylegesen nem mozdulnak ki a város egy adott pontjáról. Közben persze akár jól is érezhetik magukat: dalolgatnának, beszélgetnek, virágot osztanak a rend őreinek… Az időjárás is ideális.

Igaz, olykor esik az eső.

A Vencel téri események mögött azonban anno hosszú évekig épített szellemi háttér állt. Vonzó és okos személyek tömege, akik közmegegyezése még később is jó ideig kitartott: egész jól megszervezték például egészségügyüket vagy az oktatást. (Részünkről sajnos soha nem mutatkozott különösebb érdeklődés az északi technikák iránt.)

Arra meg, hogy egy nem zsákutcás társadalom hogyan reagál a korrupció eszkalálódására, épp manapság Pozsony mutatott meglepően hatékony példát. A magyar média, valószínűleg a távolság miatt csak érintőlegesen foglalkozott a kérdéssel.

A mi valóságunk időközben iszonyúan bonyolulttá deformálódott. Főfoglalkozásként címkéket ragasztunk egymásra, ami kiváló alkalmat ad a feszültség levezetésére (és/vagy a civakodásra). 

Másfelől azonban, ha megkapargatjuk, voltaképp két kérdésre kellene választ találni:

1/ „Parlamentáris szisztéma” alapján működjünk, vagy a jelenleg tapasztalható abszurd, sokak számára mégis „erélyesnek” tűnő kézivezérléssel, 

és

2/ Európához csatlakozzunk, vagy tovább szimatolunk mindenféle ázsiai rendszer hátsója körül.

Nyilvánvaló, hogy aki e két kérdésre hasonló választ ad, már egyfajta sorsközösséget alkot. Függetlenül attól, egyébként honnan jön, milyen az ízlése, milyen a ruházata: ugyanott él, és ugyanoda kíván tartani. Érzékeli, amint csúszunk a régióban lefelé: félő, tíz év múlva felvidéki és erdélyi véreink cipőjét pucoljuk majd.

Sorsközösséghez azonban néhány közös idea is szükségeltetik. Ilyen lehetne, hogy Valóság nevű nagybátyánk még él, és nem csupán sikeres és kevésbé sikeres narratívák nyüzsögnek körülöttünk: ebben az esetben ugyanis lehetne közös múltunk, melyet megvitathatunk. Nem így csak téblábolnánk a mindenféle folyton utunkba emelkedő, különös tárgy között, mint az Alzheimeresek. 

Érdemes lenne például megvitatni, a rendszerváltást hol csellóztuk el. Mert valamikor, valami történt. Bizonyára nem is egyszer. A kérdés tagadása, s alternatívaként a rendszerbe történő, frusztrált beilleszkedés haszontalan. Jelek szerint mindenkinek eljön az ideje. 

Minap terítettek csak ki például egy „ellenzéki”sajtóterméket (épp az volt soros; vicc). Egy úgynevezett oligarcha birtokolta. A lap főszerkesztője sajnos még az érzelmes búcsúszámban sem kívánta elmesélni, milyen körülmények között adott el, saját személyűleg, egyetlen napsütötte délelőtt 14 bedöntött céget anno egy útlevélnek (a dolog azért érdekes, mert a cégek egy részét történetesen a mostani miniszterelnök és a házelnök alapította). 25 ve történt, jogilag rég elévült az ügy. A közös múlt viszont közös ismereteket igényelne. Közéleti szereplőinkről permanens mód nincs valós tudásunk, csak pár szervült szlogen, melyeket reflexből ismételgetünk.

Szombat esténként meg csak bosszankodunk, hogy a következő nemzedék mint ügyetlenkedik: legföljebb darabosan artikulált érzelmeit képes kifejezni, vagy a mi diszfunkcionális paneleinket ismételgeti. Egy részük mérgében ráadásul a fürdővízzel együtt az egész fürdőszobát igyekszik kiönteni, ami ugyancsak nem túl bölcs dolog.

Pedig olykor úgy tűnik, a fiatalok mintha hajlandóságot mutatnának lejönni a Facebookról, ami mindig ritka és értékes pillanat. Az ember egyrészt folyton bajba kerül, ha közlekedni kíván a városban, másfelől viszont üdítő látvány, hogy a gyerekek átmenetileg érdeklődni kezdenek saját jövőjük iránt.

Ilyenkor, elvileg visszatérő utcai megmozdulások zajlanak a városban, óhatatlanul az ember eszébe jut egy népszerű pesti tévécsatorna. Teoretikusan igenlő válasszal rendelkezik mindkét fent tételezett kérdésre. Mellesleg hatalmas archívuma is van. Óhatatlanul felmerül a kérdés, a tévétörténet mennyire nézett adása lenne, egy autentikus összeállítás 2006 őszének - utcai - eseményeiről. Már ha bárki még egyáltalán emlékezik rájuk. És persze ha a csatornának van némi önreflexiója.

Na és ha marad az ügyhöz adásideje.

A kérdés ugyanaz: mint kezdjünk múltunkkal? Legjobb volna messzire hajítani, csak minduntalan előbukkan, a legváratlanabb helyeken, mint egy PET-palack.

Vajon emlékszik még valaki, hogy pár évtizede még létezett párbeszéd magyar és magyar között? Ki magyarázza meg, hogyan szenvedtünk végül teljes nyelvi/kommunikációs  vereséget, s lépésről lépésre hogyan fogadtuk el a mai, blőd diskurzus előírásait? Gyerekeink pelenkában vagy általános iskolásként élték meg azt az időszakot.

Ki osztja meg velük a maga tudását?

Emlékszik még valaki, hogyan adta ki az ún. független magyar értelmiség nagyja gebinbe rendszerváltáskor a közélet formálását – mintha egy országot nem lakossága működtetne? Azóta egyre ingerültebben figyeli szellemi háttér nélkül maradt, szerencsétlen politikusai bénázását, miközben azon álmélkodik,  hogy egy harsogó, amorális, de nagy munkabírású társaság óriás bibircsókként a fejére nőtt. 

És hogyan válhatott a nemzet pofozózsákjává mindenki, aki nálunk jobb kedvű társadalmak technikáit próbálta importálni. Tényleg olyan ügyetlen volt? Esetleg túl gazdag? Vagy csak rosszul gesztikulált?

Ha egy társadalom mindig, mindenben csak gyanúsat lát, miközben megtagadja saját múltjának feldolgozását, idővel nemcsak múltja nem lesz, de jövője sem. Tapos egyhelyben, a ragacsos jelenben, egyre vacakabb közérzettel. 

Az a nép, amelyik nem hisz magában és mindig mindent csak megkérdőjelez, végső soron saját magát kérdőjelezi meg. Diszkreditálja az ellenkezés esztétikáját, és hosszú időre aláássa saját teremtő és utánteremtő művészetét.

Újrakezdeni újévkor és választások után szokás. Miért ne lehetne mostantól egy a tábor, fölötte nett, színes zászlóval? A magyarokat föltehetőleg több dolog köti össze, mint ami elválasztja. Ezt minduntalan elfelejtjük. 

Gyerekkoromból való: két ember áll a folyó két partján, és az egyik átkiabál a másiknak: „Mondja, hogy jutok át a túlsó partra?” 

Mire a másik: „A túlsó partra? Hiszen ott áll!” 

(P.S. A bűnözőket meg persze tessék elfogni és elítélni. A jogszolgáltatás képviselői nem lehetnek hivatásos bűnpártolók.)

Köszönöm, hogy végigolvasták e teljesen dilettáns elmélkedést.

anapság nem csak nőkre vonatkozik a #metoo, úgyhogy én is kiteszem. Nem kell egy bántalmazáshoz okvetlenül színésznőnek lenni. 

Visszaélés az visszaélés.

A magam részéről 21 éves koromban nyári munkára Párizsba utaztam, lényegében Az Utolsó Metró forgatására akartam besunnyogni. Franciául nem beszéltem, de az ember soha ne adja fel. A főszereplő Catherine Deneuve volt, és arra emlékszem, hogy volt egy vacsora, ahova engem a Truffaut elhívott, mert összekevert valakivel, és végig petit biberonnak hívott. Mai napig arcomba szökken a vér, ha erre gondolok.

Nem mesélem el, még a gyerekeimnek se. A szülőanyámnak se.

Csak most, hogy az Asia Argento kiborította a bilit, az ember fejébe zúdul az egész.

Például egyszer odajött hozzám a Deneuve, és azt suttogja, szeretné kikérni a véleményem. A tekintetén látszott, hogy ki akar használni, valami szakmai kérdés ürügyén föl  is csábított a Radissonba, aztán a hotelszobában akaratom ellenére széttárta a lábaim és előzetes beleegyezésem nélkül orális szexet hajtott végre rajtam. Persze kötelességemnek éreztem, hogy engedjek, egy ilyen prominens díva. Később viszont bosszúból rendeztem egy filmet a vasas szakszervezetnek, ott a főszereplőt ugyanígy inzultálja egy százötven kilós trafikosnő. A gigantikus dudáival majdnem megfojtja, odakint fehér vattával árasztják el az eget a nyárfák, és utólag derül csak ki, micsoda sérüléseket okozott a szerencsétlen fiúnak.

A borzalom azóta ráégett a retinámra. Még számos nőre emlékszem, amint rám rontottak, megerőszakoltak, orális szexre vagy behatolásra kényszerítettek. A Raquel Welch például arra próbált rávenni, hogy pucéran pózoljak neki, parókában, miközben ő lassan lehámozza magáról a ruháit. Persze nem sikerült neki.

Vagy csak néhányszor.

Később a Jane Fonda egyszer félhomályban akart aerobikozni velem, diszkózenére föl-le ugrált, közben a melleivel paskolgatta az arcát. Gülü szemekkel bámulta a videóit, ez okozott neki perverz örömöt, hogy ott van egy férfi, aki valamit csinál vele, miközben ő stíröli a saját ugrabugrálását.

Az Anita Ekberg meg egyszer a Four Seasonsban vacsoránál hosszan a térdemen nyugtatta a kezét. Azt is elárulom, hogy otthon maszturbál, bár azt mondják, ez már privát szféra.

Szarok rá!

Állítólag vannak ivadékai is.

Azokra is!

De a legjobb, amikor odajött hozzám a Pamela Anderson, és azt mondta, bejárhatok a Baywatch tömegjeleneteire. Persze dobtam egy hátast. Tényleg nagy ász lehetek, ha a híres Pamela kikéri a véleményem. Szünetben mindig a Sunset Boulevardon sétáltatott, és néha vett nekem fagyit. De aztán egy idő után mindig úgy alakult, hogy kettesben maradtunk a Miramarban, ami egy pöpec szálló, és az volt, hogy erővel rányomta a fejemet a nemi szervére. Én valamiért nem húztam el, hagytam, hogy megtörténjen.

Rosszul esett, de csak most esett le a tantusz, hogy traumatizált.

Anyám szerint naiv voltam, de azt hittem, hogy ez ilyen. Benéztem. Meg olyan is volt, amikor Pamela orális szexet kezdeményezett; pont ezért találkoztam újra vele, hogy kiderüljön, mi ez az egész. Én akkoriban azt gondoltam, az ilyen szörnyűségnek egyszer csak át kell fordulnia valami csipkefinom romantikus kapcsolatba, úgyhogy utána még vagy nyolcszor visszamentem.

Végül mondtam a Pamcsinak, inkább menjünk fel hozzám, és ott csináljuk, de nem akart feljönni.

Ez volt az a pont, amikor végképp be tudtam fejezni. 

Utána feneketlen depresszióba estem, totál elvesztettem a tájékozódási pontokat. Azzal senki nem törődik ebben a szexista világban, milyen egy férfi lelke: törékeny, mint egy harangvirág. És micsoda iszonyú remegések támadnak, amikor evolúciósan beindul! A letargia azóta is gyakran visszatér, mindig olyankor, amikor kiszolgáltatott helyzetbe kerülök. Nem csoda, hogy ilyen gyanakvó lettem a hatalommal rendelkező nőkkel szemben.

Beszélni kell erről: a kiszolgáltatottságról, hogy az emberek tudják, az éremnek mennyi oldala van.

Amikor a héten véletlenül megláttam Pamelát a Brossban, akkor kavarodott fel bennem újra az egész. Hogy ki kell írnom magamból, különben csak agonizálok, és így kell élnem mostantól már mindig, mindenféle illatos testek és gyöngéd érintések emlékétől összezavarva.

Alig harminc éve történt. Legfőbb ideje kiteregetni a szennyest! Amit ez a felajzott némber művelt a sikoltozásaival: a Pamela! Az ilyeneket ivartalanítani kell, mint a bagzó kecskéket. Lehetőleg még 12 éves koruk előtt. Szikével kivágni az ivarmirigyüket.

Szigorúan, hogy félreértés ne essen, idézek.

Nehogy már fontoskodó feminák terrorizálják a fél világot!

Szerencsére van egy barátom, a Kevin, Kevin S, azt ajánlotta, hogy olvassak el egy könyvet. Katharina Blum elveszett micsodája, vagy mi a címe. Aszongya, utána becsülni fogom az újságíró társadalmat, hogy milyen szépen felgöngyölítik ezeket az ügyeket.

Vagy csak fuldokolgassak kis fekete-fehér ketrecemben tovább.

Tisztelt Főhadnagy Úr!

Biztos forrásból értesültem, hogy Soros György, a világ 29. leggazdagabb embere valójában avatar. A sunyi spekuláns egy Szíriuszon székelő, borjú nagyságú, svábbogárszerű lény holografikus reprezentációja.

Állítólag korábban sikerült Miniszterelnök Urat is befolyása alá vonnia, ő azonban átlátott a szitán, és - eltépve a köré font alattomos zsinegeket - sikeres ellentámadásba lendült. Oroszlánként veszi föl a küzdelmet e milliók szenvedéseiből meggazdagodott bankoligarchával. 

Tisztázatlan okból egyelőre némelyek ellene fordultak, sőt állítólag még nemzetközi párttársai is értetlenkednek (egyenesen rátámadtak! - csak mert megvédte országát a határokat elözönlő hordák ellen!)… Bolond világ.

Küzdelmében szerencsére sikerült hű szövetségesekre találnia, ilyen bizonyára Főhadnagy Úr, valamint jómagam. A népszerű síkföldi Charles Bronson is látványosan fölzárkózott régi harcostársa mellé (bár jelentem, Köztársasági Elnök Úr arcára hírek szerint újabban valami vérszomjas kreatúra akaszkodott, a felismerhetetlenségig eltorzítva korábbi vonásait. Amint további hírek lesznek az ügyben, jelentkezem).

A közhangulat ennek ellenére kiváló. Mindenki jókat derül, ahogy Miniszterelnök Úr a minap a hátsó ajtón beosont ellenségei főhadiszállására, és cselből megígérte, hogy komolyan fontolóra vesz egyes érveket, melyek terve ellen szólnak, nevezetesen hogy felszámolja végre az ellenséges ügynökök képzése végett létesített Jedi Templomot. Bent persze egészen másakat mondott, mint odakint - végig tudta a selma, hogy bekerítették és el akarják veszíteni, de macskaügyességgel sikerült egy kaméleon álcáját magára öltenie.

Az mindenesetre kezére játszik, hogy a Szíriusz-Föld távolság 8 fényév, így megérzéseire hagyatkozva van ideje kifundálni a lépéseket, mielőtt az a svábbogár által irányított digitális vénség újból akcióba lendül.

(Zárójelben megjegyzem, némelyek szerint mégis az idő múlik. Még táboron belül is. Hogy a reflexek rozsdásodnak, egyesek szerint még a barázdák is mélyülnek Miniszterelnök Úr arcán, csak a nagyvonalúan kiengedett nadrágok állják szilárdan az idők vasfogát. De ezek csak elszigetelt vélemények, kezelje is őket úgy, Főhadnagy Úr.)

A Jedi Templom persze tovább áskálódik. Mostanában repülővel szállított Smith ügynökök vonulgatnak szórványban az utcákon, említést alig érdemelnek, futó maszat a járdán, mozgásuk is látványosan céltalan. (Nota bene, egy informátorunk szerint Bronson bajsza az egyik idétlen transzparens miatt mostanság furcsán barnul, legalábbis sajátos mélysárgában szivárog alá a cserzett arcon.

A rátapadt lény miatt nehezen megítélhető. Az egész ügyet még értelmeznem kell.)

Az mindenképpen előnyünkre válik, hogy az ellenséges média kezd megzavarodni. Minduntalan keveri a szezont a fazonnal, diktátort a purifikátorral, Lendvai Ildikót Lévai Anikóval, ami előnyösen malmunkra hajtja a vizet. A Smith ügynökök is mintha kezdenének lefagyni.

Persze lehet, hogy csak készülődnek valamire.

A lakosság időben értesült, hogy Miniszterelnök Úrnak sikerült megvédenie álláspontját - egyes egyedül az ellenséges erők fő bunkerében! Csak az zavart meg párakat, hogyan lehet e sivár támaszpontot egyidejűleg a szabadság földjének is nevezni, e szál még elvarrásra szorul.

Az agg hologram-svihák aknamunkája nem lanyhul, változatlanul a nemzet eredményeit veszélyezteti. Ügyes fogás, hogy Miniszterelnök Úr válaszul nemzeti konzultációt indít, az emberek elvárják tőle. Vidéken lassan azon sem csodálkoznának, ha egy szép napon brüsszeli lézer-anyahajó jelenne meg az égen, és energia-nyalábjaival próbálná eredményeinket megsemmisíteni.

Szerencsére Miniszterelnök Úr érti, minden segélykérő jelzés valójában figyelmeztetés, és vice versa. (Kis színes: egy féllábú spionom szerint Miniszterelnök Úr a minap megpróbált Twitterezni, de belegabalyodott a francos technikába. Állítólag inkább nekiállt leoperálni azt a rákszerű lényt Bronson arcáról, sajnos tevékenykedése óta a féllábú szerint szörnyű bűz terjeng a Várban.)

Összegzésképp megerősítem, a helyiek pontosan értik Miniszterelnök Úr szóhasználatát. Amikor így fogalmaz: „aki átengedi a migránsokat a kerítésen, annak leszármazottjai már egy más világban fognak élni”, egyként facsarodik görcsbe a szívük. 

Azt a fordulatát kevesebben veszik, hogy „soha nem fogja megengedni, hogy a politikai szempontok a jogi megfontolások fölé kerekedjenek”, ezen még csiszolni kell. Annak is neszét vettem, hogy a Smith ügynökök újabb vonulásra készülnek.

Remélem, Miniszterelnök Úr ráébred végre saját erejére.

Abban is bízom, Főhadnagy Úrnak így, kötésig a munkában állva is marad néha ideje arra, hogy gallérja mögé hajítson egy stampedli szilvóriumot. Csinos kuzinját külön üdvözlöm!

Alázatos szolgája, 

Kovács ügynök