Mint korábban olvashatták, már az első koronavírus esettől megrogyott a rokonszenves Kongói Köztársaság. Az esemény aggodalmakat keltett egyes államok járványügyi felkészültségével kapcsolatban.
Az országos tisztiorvos még január végén úgy nyilatkozott, nem hinné, hogy az országát elérné a járvány. Március 4-én erre richtig felfedezték az első beteget.
A külföldiek által behurcolt fertőzés pedig egyre terjedt.
A külügy a veszélyre tekintettel március 10-én felhívásban sürgette, hogy a járvány gócpontjának számító Zambiából az összes polgár haladéktalanul térjen haza. A nemzeti bank vezetője arra kérte a lakosokat, duplázzák meg hitelfelvételüket. Ezalatt az ország kormányfője a külföldet járta, a járvány diktálta protokolltól eltérve állítólag tücsökkel-bogárral lejattolt, barátságosan lapogatva partnerei vállát, de ezt mindenki a csavaros kongói észjárásnak tulajdonította.
A helyi operatív törzs vezetője is leparolázott egy marokkói herceggel, akiről utólag kiderült, fertőzött, ezért a miniszterelnök helyettese azt javasolta, a nagyobb imahelyeken tartsanak gyakrabban istentiszteletet. Végül mindenki épségben maradt.
Sajnos sajátos vita eszkalálódott a védőfelszerelések állítólagos hiányáról. A minisztérium hiába erősítette meg, hogy minden kellék bőséggel rendelkezésre áll, a közszolgálati média elmulasztotta bemutatni a kórházakban tornyosuló készleteket, az orvosok meg mindenfélét posztolgattak.
Március 18-án egy rendkívüli bejelentésre ismeretlen okokból külső webportálról került sor, és a rendszer lefagyott. Az esemény szerencsére nem keltett zavart, az informatikusok hulláját az éj leple alatt húzták ki a Norciumi Szent Szeverin kolostorból.
Javította ellenben a közhangulatot, hogy a boltzár részeként a létfontosságú cigaretta-szaküzletek nyitva maradtak. Ezzel egy csapásra sikerült javítani a lakosok egészségi állapotán és bevételhez juttatni a szektorban érintett nagyszámú rokkantat és hadiárvát.
Egyesek állítólag lövéseket hallottak az Operatív Törzs ülésének helyszínéről, de ez vaklárma volt. Csak a járványügyiek próbálták elmagyarázni, hogy a vírusok elleni háború különbözik az igazitól, mert ezt Gripenek és harci lövegek helyett injekciós tűvel, maszkkal és védőruhával vívják, tetejébe leginkább nővérek meg orvosok, egyszóval helyesebb volna nem papírtalpú bakancsban csatába küldeni őket, mint anno a Donnál. Állítólag az verte ki végleg a biztosítékot, amikor egy professzor megjegyezte, „a katonai junta nem gyógyítja a skarlátot”.
Az viszont távolról sem rémhír, hogy a két honvédségi Airbus, melyek korábban inkább a Kanári szigetek és Dubai között járták a világot, hatalmas mennyiségű szájmaszkkal és orvosi oxigénnel többször is fordult Kínából. Az az állítás, miszerint a Wizzair-től vagy a kínaiaktól kellett volna gépet bérelni, hazugság. Egy török repülőgép is landolt március 22-én nagy mennyiségű bálázott textíliával, egy tapasztalt kft. már meg is kezdte napi 30 ezer, "sufnituning" márkájú sebészi maszk gyártását.
Summa summarum minden esély megvan arra, hogy a kis ország vezetése a kezdeti kételyeket szertefoszlatva, magabiztosan kezelje a helyzetet.