Kedves tévedésből ide kattintgatók!
Egy véletlen kapcsán postaládámba került Orbán Viktor utolsó évértékelő beszéde, melyet 2018. február 18-án, a Várkert Bazárban mond el.
Ezúton szeretném megosztani Veletek.
„Jó napot kívánok, Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntöm Dalma asszonyt is. Püspök uraknak köszönöm a kitartó társaságot, és engedjék meg, hogy hangot adjak afeletti örömömnek is, hogy a nemzeti oldal színe-java változatlanul itt van velünk: üdvözlöm Mészáros, Vajna, Garancsi és Habony urakat. Látom a Tiborcz Pista borzas üstökét is: jól összekasztotta bajszát az OLAF-fal!
Ez a magyar virtus.
(Taps.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy ezúttal rögtön azzal kezdjem, ahová a szónokok többnyire pedig beszédük végére jutnak el, vagyis mondandóm lényegével. Látom Balog Zoli szemében az aggodalmat, de megnyugtatom, nem lesz galiba. Nálunk mindenki fegyelmezetten leadta a telefont a ruhatárban.
(Egyetértés.)
Az a tény, kedves barátaim, hogy mi most ismét együtt lehetünk, az emberben azt a gondolatot ébreszti, hogy minket nem fog se golyó, se a vas. A furfangos magyar nép példás megértéssel fogadja javaslatainkat. Normális ember nem kíván terrorveszélyben élni, sajnos nálunk ez a veszély ab ovo alacsony, így nem kis feladat folyamatosan magas hőfokon tartani az emberek bizonytalanságát. De Magyarország jó okkal bízhat bennünk. Kemény munkával nap mint nap attraktív ellenségképpel szolgálunk.
Működésünket mindenkor a keresztény értékek feltétlen tisztelete jellemzi: felebaráti szeretet, jámborság és irgalom.
Ne nevetgéljenek!
Ez a kormány olyan véderőművet állított föl a muzulmán inváziós erő feltartóztatására, hogy egész Európa csodájára jár. Egy ország olyan szilárd határok nélkül, mint a tojás héja nélkül. Megtanítjuk kesztyűbe dudálni az agg kaszinókapitalistát és rafinált jogszabályok mögé menekülő sleppjét!
(Tombolás.)
A magam részéről eltökélt vagyok a lakosság állhatatos tájékoztatásában.
(Dübörgés.)
Másfelől persze nyilvánvaló, hogy egy tízmilliós ország számára nem okozhat gondot 1300 ágrólszakadt befogadása.
(Hümmögés.)
Mindegy. Hölgyeim és Uraim, Magyarország az utóbbi évtized sikertörténete. 2009-ben, a nagy krach második évében a magyar gazdaság 6 százalékkal töpörödött, most a növekedés 3 százalék felett van. A cseheknél ez a szám csak 5 százalék, a románoknál 8. A régiós államok irigyen tekintenek ránk. Össztermékünk nagy hányadát finn, ír és luxemburgi szavazópolgárok dobják össze, bár mi nem koldulunk, csak elvesszük, ami nekünk jár.
Nem tudom véka alá rejteni véleményemet, üstökösszerű fölemelkedés kapujában állunk!
Megint izegnek. Kétségtelen, mára, ha hátul benyomok egy gombot, bármiről, bármeddig teljes meggyőződéssel tudok szónokolni… A Habony tiszteletlenül csak szlogenofonnak nevezi a gégefőmet.
(Nevetés.)
Itt azonban álljunk meg egy pillanatra. Az ember néha hajlamos a cipőt hibáztatni olyankor is, amikor a lába a hibás. Ha hideg fejjel körbenézünk a Kárpát-medencében, kevesen tagadhatják, az elmúlt időszakban Magyarország sajátos helyzetbe került. A gazdaság az uniótól vadul lehívott pénzek segítségével növekszik, de a szegénység is nő. Az emberek is egyre izgágábbak. Mi a rossebet akarnak? Alaphelyzet, hogy kiemeljük zsebükből a jutalékunkat.
Itt egy ember a zakómat huzigálja. Ne rángassanak!
(Moraj.)
Ugyanis ez csak a dolog egyik része.
Ne fészkelődjenek már! Megszokhatták, hogy minden szavam fordítva kell érteni. Gondoljanak Leonardo tükörírására!
Látom, ahogy a Zoli tekintete elfelhősödik. Na jó, sorolom tovább az eredményeket. Magyarország az EU gazdasági motorjává vált! A vidék virágzik, Budapesten is mosolyogva közlekednek az emberek. A jogszolgáltatás, a NAV vagy az ÁSZ példát mutatnak a Nyugatnak becsületes közszolgálati működésből. Talpára állítottuk az egészségügyet, az oktatást…
Itt most valaki azt mondja, azokat még nem. Egy sor itt nehezen olvasható. Mindegy, magunk részéről tovább erősítjük a nemzeti tőkét, ez túlélésünk fő záloga.
(Csibészes mosoly.)
Csak a Fidesz testesíti meg az ország akaratát!!
(Robajok.)
Nélkülünk a Soros-hálózat már rég megkezdte volna a migránsok betelepítését! Fidesz nélkül a magyar ember szétesik, mint az oldott kéve. Izzadtságszagú minden igyekezet, mely a mikiegér-ellenzék legcsekélyebb esélyét vizionálja!
(Dobogás.)
Kérdés persze, mi magyarázza a Fidesz – Kereszténydemokrata Néppártnak ezeket a politikai küzdelemben elért, ismétlődő diadalait. Sokan egyszerűen a magyar karakterre tippelnek. Magam inkább arra jutok, a sajátos politikai architektúra, politikai gépezetünk gyakorlatias üzemeltetése – a Cosa-Nostra és egy multi-level hálózat szerencsés keveréke - a magyarázat. Akik itt ülnek, egytől egyig tanúsíthatják, mi pontosan fizetjük az osztalékot.
Megint bökdösnek. Utoljára mondom, gyerekek, gondoljatok Leonardo tükörírására!
(Zsibongás.)
Magyarországnak végre nemzeti kormánya van, tisztességes és szerethető. Ha mi bukunk, deportálják a hívő embereket!
(Skandálás: nem hagyjuk!)
Sajnos, bevallom, időnként kishíján magam is belealszom a saját szövegeimbe. Szerencsére a nemzeti kormánynak sikerült fölszámolnia a korrupciót.
(Felhördülés.)
Megint ficeregnek. Mit nem értenek ezen? Jó, akkor mondom másként. Ahogy ereszkedtem le a Svábhegyről a páncélozott kocsival, hajolt lefelé a nap, és a Vérmező mellett elhaladva a félelmetes, végtelen puszta látványa egyszerre arra figyelmeztetett, milyen rettentő erőkkel kell manapság megmérkőznünk. Kivételesen nem arra az agg valutaspekulánsra gondolok.
Hölgyeim és uraim, most leteszem a papírt. Ne zsinatoljanak már! Én sohasem fogok olyan szót kimondani, hogy elbaltáztuk, legalábbis nem lesz a közelben mikrofon. Esetleg úgy fogalmazok, „nekiállunk korrigálni a próbaüzem gépházzaját”. Fürge marketingeseink már gyakorolják az ehhez szükséges mondatokat.
Hallom, azt kérdezik, akkor most MI VAN? Hogyan lehetséges, hogy pénzéhes svindlerek bandájává torzult az egész, hajdan nemzetinek mondott társulat? Csupa zsebmetsző és váltógyáros ül velem szemben!!
Kérek egy pohár vizet.
Látom a Zolit, jól van no, megint korrigálok. Reset. E helyről üzenem a magyar embereknek, Magyarország páratlan jövő előtt áll! Ott van Paks, vagy hogy vasutat építünk a kinaiaknak. Magyarország hídfőszerepet játszhat az azeri-EU fogászati együttműködésben is.
(Széknyikorgás.)
Látom, kezdik kapisgálni. Bevallom, ma már én is úgy gondolom, a kétharmadot anno nem zavaros kinyilatkozásokra meg családi seftelésre kellett volna fölhasználni. Sajnos nem mindig politikusból lesz a legjobb szakács.
(Csönd.)
Nem hinném például, hogy egy fasírtnak világítania kellene a sötétben.
(Vihogás.)
A fő kérdés mégis, hogyan jutottunk el idáig. Mert ha igaz, hogy minden magyar felelős minden magyarért, akkor lennie kellett egy pontnak, ahol valamikor valami rossz irányba fordult.
És akkor nekem kell kárhoztatnom a nemzetet.
Engedjék meg, hogy ezúttal én vádoljam önöket. Mégpedig a következetlenség és a szellemi restség legmélyebb vádjaival!
J’accuse!
Vádolom önöket, mert hagyták, hogy annyi szamárságot harsogjak. Ciklusokon át blőd széljárástani fejtegetésekkel vesztegettem az időt! De minél inkább nyomtam a meteorológiát, önök annál lelkesebben tapsoltak. Nemzetiszínbe csomagolva azt is készséggel elhitték, hogy keleten megy le a nap. Még utoljára is segítettek, hogy megszerezzük a médiumok kétharmadát, ami olyan, mint amikor egy rallyautóban leukoplaszttal leragasztják a műszerfalat.
Ezúttal juszt is én vádolom önöket.
Engem Önök kreáltak!
(Torokköszörülés.)
Most mit nem értenek ezen? Emlékezhetnek, 2002 és 2010 között mindent elgáncsoltunk, amit az aktuális kormányzat csinált, válogatás nélkül szapultuk az egész szakramentumot. Egy kutyaólat nem lehetett felhúzni obstrukció nélkül. A magyar 2010-re rosszhiszemű, gyanakvó, Európa talán együttműködésre legkevésbé képes nemzete lett. Erre én nagy garral meghirdettem a nemzeti együttműködés korszakát. De közben rég lejárattuk a legtöbb racionális technikát. Erre jött még a Habony, a Rogán, s végül habnak a Mészáros.
Gratulálok! Az egész nemzet elbóbiskolt, mint egy ittas traktoros.
Mostanra az egész világ irracionális lett. Miénk a jogszolgáltatás, a sajtó, az egész ország egyetlen marketingfelület, és akkor mi képtelenek vagyunk abbahagyni ezt az úri murit! Csak evickélünk egyik skandalumtól a másikig
(Csönd.)
Sajnos a Fidesz mai derékhadát alkotó brigantik eleve egy bizonytalan eszmeiségű, zavaros programú pártba ültek be. A folyamatot csak erősítette a személyi kultusz fojtó légköre. A vitákat fölváltotta a vak igazodás igénye, közben az egész pártot megfertőzte az eszeveszett szerzésvágy passziója. Jött a cégszerű mutyigyár a teljes apparátusával.
Az a néhány, eredetileg elismerésre méltó kvalitású fideszes, akit korábban kreatív elmének tekintettek, mára politikai erőként megszűnt. Maradtak a mamelukok meg az amorális automaták. Politikai értelemben nem maradt konstruktív szárny a Fideszen belül.
Mit lehet kezdeni egy ilyen párttal, pupákok? Csupa Döbrögit és ájfónos kasszafúrót látok ülni magammal szemben!
(Tiltakozás.)
És ezen nem változtat, ha az ölünkbe pottyan esetleg még négy év… Mára egyetlen programpontunk maradt, a hatalmi viszonyok konzerválása. A magunk előtt görgetett problémák meg egyre dagadnak, a nyugdíjkérdés, az oktatás, az egészségügy…
De az már a következő turnus dolga lesz.
(Kisfiús mosoly.)
Igaz, akkor pocskondiázhatunk kedvünkre megint.
(Bizakodó sóhajok.)
Ne örömködjenek, mamelukok! Az ugyanis mégsem megy, hogy életstratégiák épültek ki tízezrével, amelyek a politikai pártállásra alapozott működést, a lojalitásra alapozott családi életet jelentik. Amikor a politikai kapcsolatok mindent megoldanak. Magyarországon ma vannak családok, ahol a családfőt még nem látták a gyerekei dolgozni, mert folyton Michelin-csillagos kifőzdékben vigad a cimboráival, meg a Chelsea meccseire utazgat charter gépeken. Hacsak azt nem tekintjük munkának, hogy valaki ülésekre járkál, utána meg a szabónál ül.
Ezen változtatni kell.
Olyan rendszer kell, melyben a győztesnek nem igaza, hanem feladata van. Olyan rendszer, amiben az ország egyik fele nem tornyosul otrombán a másik fölé, ostobák!
Ez azonban együttműködés nélkül nem megy. Az együttműködés leginkább a mesebeli varázsfűhöz hasonlítható, amellyel összeragasztották, és ismét életre keltették a királyfit, akit előtte hét darabra vágtak. Alapvető, hogy többé magyar a magyarnak világnézeti okokból ne vessen gátat! A maga területén mindannyiunk érdeke, hogy véget érjen ez a szervült, esztelen marakodás.
A nemzetnek újra el kell sajátítania az együttműködés művészetét. Sajnos az elmúlt időszakban leszoktunk erről. Józan ésszel felfoghatatlan, ami az utolsó két évtizedben Magyarországon történt.
Ha körülnézek, azok az országok tudják leginkább megoldani a problémáikat, amelyek képesek félretenni az ideológiai vitákat, és a józan ész nevében megegyeznek. Magyarországnak is végre el kellene indulnia egy irányba. Dűlőre jutni fontosabb, mint az ideológia. Az emberek rendszerint gyakorlati problémákkal találják szembe magukat, rossz a munkahely, kevés a fizetés, kórházba került a gyerek: ezt csak összefogással lehet megoldani. Fájdalom, de ideológiai vitákkal nem.
Kívánom ezért mindannyiuknak, hogy, ha úgy alakul, folytassák akár nélkülem is ezt az együttgondolkodást. Kétségkívül hosszú volt a produkció, amit a nagyérdemű számára bemutattam, de nem vagyok elégedetlen. Magam részéről szép emlékeket őrzök erről az időszakról.
Valaki megint rángatja a nadrágomat.
(Zsivaj.)
A basáskodás hosszú távon csak a leépülés záloga lehet, fafejek!
(Hümmögés.)
Mégiscsak fölteszem a szemüvegem. Most látom csak, rossz szöveget adtak a kezembe… SKANDALUM!!
(Legyintés.)
Talán csak nem gondoltam kellőképp végig a dolgot. Azt mondják, idővel hosszúak lesznek a napjaim és magányosak.
(Széknyikorgás.)
Most mit bámulnak, uraim? Csak szabad es gondolkodó emberek alkothatnak szabad társadalmat. Ha a gondolkodás zavaros, zavaros az érzékelés, ha zavaros az érzékelés, zavaros lesz a helyzetértékelés, a zavaros helyzetértékelés pedig hibás döntéseket szül, amik rossz tettekben végződnek. Kihagytam valamit, Zoli?
(Torokköszörülés.)
Örüljünk, hogy legalább viszonylag enyhe volt a telünk.
Kérem a páncélozott kocsit.”
