HTML

Okuláré

Friss topikok

Címkék

A marsallbot

2020.05.30. 19:54 Warga Marcell

 

marsallbot.png

 

 

Johnny N’dvadnak csaknem minden megadatott életében. Család, hatalom, svájci bankszámlák a sublótban, palotát emeltetett magának a m’wanzori várhegyen. Egyetlen bánata maradt, de hogy mi, azt még feleségének sem árulta el. 

Persze az tudott róla.

Annyi tény, hogy kamaszéveitől szenvedélyesen érdekelte a fallikus szimbólumok világa. A mindennapok hemzsegnek az ilyen jelképektől, gondoljunk csak a felhőkarcolókra, egy Bombardier magánrepülőgép botkormányára vagy akár a parlamenti országzászló féltve őrzött rúdjára. Jogvégzett emberként Johnnyt persze elsősorban a blöff határterületei, de rögtön utána a fallikus jelképek irodalma foglalkoztatta. Mint tudjuk, e vitatott szerv a kőkorszaktól egész a legutóbbi évekig a megtermékenyítést, a férfias erőt és bőséget jelképezte. Az államférfi betéve ismerte Sigmund Freud vagy Heinz Kohut teljes ezirányú életművét.

Ezen az estén Crosse’d Eye panorámás fűkunyhójában gyűltek össze. A kéményt helyettesítő aranycsőből padlizsánszín füst tört a magasba. Fagyos nyári este volt. 
A rotangpálmákon kuporgó páviánok igyekeztek minél kisebbre összehúzni magukat.

Érthetetlen hangulat uralkodott. Fatty Lui loboncos bajszát csavargatta, Stripped Hai’r komoran csak a mangólepárló üst gőzébe meredt. 

Szemlátomást súlyos kérdés nyomasztotta mindannyiukat.

-  Csirió – jegyezte meg kókadt hangon a miniszterelnök. Gallérja mögé hajított egy adag datolyapárlatot. 

Fatty még mindig a bajszát gyűrögette.

– Kicsike, hát kicsike – mormogta maga elé.

Stripped Ha’ir arca elsötétedett, féltékenyen pillantott a torzonborz parlamenti chief hosszan lecsüngő ajakszőrére. 

Az lemondóan csak a fejét csóválta.

-  A múltkor mesét olvastam az unokának, és azon is csak fölkrenkoltam magam – kezdte Johnny. Remegő kézzel küldött le még egy pohárkát. – A nagy Kernberg szerint, amint „Tárgykapcsolatok az anyaméhben” című alapművében kifejti, még a boszorkányok seprűnyele is azt jelképezi.

Borúsan a többi után irányított egy harmadik pohárkát.

– Vagy vedd Melanie Klein „Szolipszizmus és szkizoid pozíció” című remekét! Brutális őszinteséggel exponálja a kérdést. Bárhova néz az ember, az egész univerzum egyetlen kérdéssel szembesíti.

-  Például az enyim. Apró gnúkolbász... – nyögött föl Fatty.

-  Nevezzük csak minikarottának – helyesbített epésen Crosse’d Eye.

A letargia lassan maga alá temette az egész kompániát.

Ebben a pillanatban az addig a sarokban viharvert Vertuján böngésző Stripped Ha’ir fölkiáltott.

 - Odassatok! Itt, az E-bayen!!

Körbeadta unikális, White Diamonds típusú készülékét. 

A kijelzőn egy marsallbot elmosódott képe vibrált. Leharcolt, de még csinosnak mondható darab volt, egy lovassági paszomány mellett hevert valami poros bársonyon.

-  Azannya! Minimum ötven centiméteres! - vett mély levegőt Fatty. 

Johnny is közelebb húzódott. Egy szempillantás alatt kikapta a készüléket tulajdonosa kezéből.

-  EZT azonnal leütjük! A-ZON-NAL! A Várhegyen állítjuk ki – rendelkezett pattogó hangon –, a platina preambulum mellett. A freskókat majd lefestjük, ne vonják el a figyelmet.

Szemei rég látott tűzzel ragyogtak. Alig látható mozdulattal kacagánya mélyére süllyesztette a mobilt. 

Stripped rezignáltan figyelte.

- Nem baj, hogy Mussolininak is ugyanilyen volt? – akadékoskodott Fatty, de Johnny letorkolta.

- Az embereknek gőzük nincs a történelemről. Viszont ha ezt az objektumot ellicitálják előlünk, soha az életben nem lesz ekkora micsodánk.

Tekintete már valósággal lángolt.

-  Az asszony otthon a küszöb alatt fog közlekedni megint.

Fatty elragadtatva tekintett főnökére. Régen látta ilyen energikusnak.

  - Ahogy mondod, királyom. Mindenki tudja, a teremtő erő a férfiaké.

-  A nagy Jung e tényt az "univerzum rúdja" metaforában summázta – suttogta Johnny áhítatosan.

Röhögtek. Csak Stripped arckifejezése tűnt némiképp kedveszegettnek. 

A miniszterelnök megszánta.

- Nyugi, Csíkoska. Kapsz majd médiát.

Az eső csak most kezdte rá csak igazán. A rafkósabb majmok rég elmenekültek. A távolban tétova alakok botorkáltak, kiáltozás zaját sodorta a szél. Csendőrtollak cicáztak az éjszakában. Legföljebb egy-egy szempár villant néha a zivatarban, de lehet, hogy csak pár szentjánosbogár volt.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://wmarcelblog.blog.hu/api/trackback/id/tr8715730114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása